Sziasztok!

Kezdhetném a szokásos, sablonos szövegemet, hogy a hetem így meg úgy telt, de most ehhez semmi kedvem.A könyvek viszont számomra mindig kedves téma.Most kiolvastam - ugyebár - a Megszólít a holdat.Erősen gondolkozom hogy mégegyszer elolvassam; imádtam.Néha napján még elő is jönnek belőle kis részletek, melyeken annyit nevettem, és mégegyszer átrágnám rajta magam, csakhogy ugyanúgy mulassak.Imádom, ahogy Patricia Briggs ír!Nagyszerű ahogy a helyszíneket színesen elmeséli, ahogy bemutatja a szereplőket a legtitkosabb gondolatukig, hogy minden egyes betűben, szóban érződik, mit akar kifejezni.Ugyanilyen választékosan ír Nalini Singh.Igaz, az ő könyve tiltott a számomra - egyenlőre -, de olyan 30 oldalnyira - persze engedéllyel - én is belekukkantottam.Hajh, akármennyire is utáltam olvasni kiskoromban, most rajongok a könyvekért.Na meg...ha minden úgy alakul, akkor az én nevemen is lesznek ilyen jó regények...remélem.Az lenne a mennyország!Az az álom, ahonnan soha nem akarok felébredni!Az a regény, amelynek sose legyen vége! :D
Ha a nyáron gyűjtögetek, akkor talán lesz pénzem a Megszólít a hold 2. kötetére is.Mert kb. 6 része van... XD És én mindegyiket el szeretném olvasni.A következő a Vér kötelez.Igen érdekes cím...próbáltam kitalálni, hogy mieről szólhat, és végül elég csavaros történetre jutottam, amit még talán én sem tudnék követni...de az első részét se tudtam volna soha kitalálni... XD Majd megtudom.És ti is valószínűleg, mert úgysem bírom ki, és leírom.
Most éppen erre keresek rá, hogyan tudnám letölteni...:) Pénzspórolás.. :D Aztán ha egyszer Vastag leszek ;) majd utólag megveszem!
A tartalom:Mercynek mindenfelé vannak barátai, még a legsötétebb helyeken is. És most az egyiküknek tartozik egy szívességgel. Beleegyezik, hogy testőrként a jóbarátjával, Stefannal tartson, amikor a vámpírnak egy üzenetet kell átadnia egy fajtatársának. De ez az új vérszívó távolról sem mindennapi, ahogy a benne élő démon sem az. A démonlovas vámpír olyan mészárlást rendez a városban, amilyet Tri-City települései még nem láttak, és ez a titkos vámpírközösséget is leleplezéssel fenyegeti, így a helyi vámpírkirálynő Mercyhez fordul segítségért. Egy prérifarkas nem lehet ellenfél egy démon számára, de Mercynek több titkos fegyver is lapul a tarsolyában.
Aaaaz igeen!Na, ezt ma már biztos letöltöm valahonnan... :) Csakhogy meg kell zaboláznom magam; ma tanulnom kell a holnapi biosz vizsgámra....Ahhj...biosz vizsga!Drukkoljatok! ;)

Ma a neten bóklásztam, amikor ráakadtam valamire...
Hát nem gyönyörű?!És milyen gyönyörűen foghat?!Ismétlem, ha Vastag leszek, szerzek egy ilyet is...bordó madártoll formájú toll...az oldalon, ahol ezt találtam, akad még egyéb érdekes dolog, amelyek csábítóan kínálkoznak nekem, én meg úgysem fogok ellenállni, ha gazdag leszek...az biztos, hogy én olyan tékozló leszek, amilyen II.András volt!De nem bánom...én nem másoknak adományozok, hanem magamnak! ;) :)Neem.Ha gazdag leszek - nem vagyok hívő, de azért adja isten - természetesen adakozni fogok.Meg örökbefogadni is, nem érdekel, hány gyerekem van.De az nem most van, vagyis félretolom az agyamba, és 15 év múlva előveszem.29 évesen jobban fogom látni a dolgokat - remélhetőleg.

"A magad útját járjad, hogy elérhesd céljaid, hogy az lehess, aki szeretnél, hogy elmondhasd és érezd:a siker ez, és nem több, és nem is kevesebb." Ez áll Juan egyik ballagási szalagján, amiről lenyúltam a szöveget.Ideírtam volna, de szerző nincs alatta.Kár, de mindegy is, ki volt, az a lényeg, hogy szép ez az idézet, és ajánlanám mindenki szíves figyelmébe, ahogy ezt a fantasztikus Hooligans számot is  :https://www.youtube.com/watch?v=DyWGOQzOGcM  

Sziasztok!

Sziasztok!

 Ma Mamynak - nagy nehezen - megtanítottam egy smiley-t: :* Amit - ezek szerint - eddig nem írtam neki, amíg elég furcsa.Én nagyon gyakran használom.Főleg a szeretteimnek. <3 Akárcsak a szívecskét! De azt már ismerte, és elküldte nekem az újonan tanulttal.Többször is! :* Ez egy "csókos száj", ami kacsint.Szoninak is elküldtem ma párszor, hiszen ma lett 14 éves.Én néhány hónapja múltam, de még így is nem semmi belegondolni.Ha ezt olvassa, még egyszer nagyon boldog szülinapot kívánok neki!!

Sziasztok!

Tetszik ez a kép! XD Tök jó a billentyű... :D

Sziasztok!

Most megint írnom kellett, így, hogy nem a Történetet írom, el kell foglalnom magam valamivel - és az is rájátszik, hogy mostanság le vannak lassítva a napjaim -, és az ihletet sem szabad eltékozolni... :)
Pénteken az elmaradt Zimándy napot pótoltuk és - mint minden alsós éveimben - tettünk egy sétát az erdőbe.Amikor az erdőnél álltunk, indulásra készen, még inkább óckodtam ettől a túrától, mint az előtt; megláttam a meredekebbnél meredekebb, a kanyargósabbnál kanyargósabb utat.Alighogy elindultunk, Szoni fájlaltatni kezdte a lábát.Pár perc séta után nyomát vesztettem, ezért félreálltam, hogy a többiek haladjanak, de én megvárom a barátnőm.Csótány - mert úgy szeretem azt az osztálytársamat, mint a csótányokat - elment mellettem, szokásához híven hülye pofát vágva végigmért, és beszólt nekem valamit, amit még én sem értettem, mert szándékosan valami hülye akcentussal mondta, majd továbbállt.Nem törődtem vele.Hamarosan megláttam Szoni fájdalmas arcát a sor végén.Onnantól az út végéig rám támaszkodva vészelte át ezt az egészet.(Neki van valami baj a térdével...nem tudom, mi, mert sosem mondta, én pedig feszegettem a témát.)
Be kell vallanom, ez a séta igen megizzasztott.De úgy láttam, mindenkit. :) Alsós koromban minden évben elmentünk, de akkor más útvonalon, ami nem volt ilyen sok a leejtő.
Csótány egész idő alatt csak utánam ordibált hátulról - mert az egyik állomásnál lehagytam, ami nem volt túl nehéz.Erős késztetést éreztem, hogy odarohanjak, és visszakézből vágjam pofán, vagy elhordjam mindennek, ami csak eszembe jutna, de bölcs módon úgy döntöttem, nem alacsonyodom le az ő szintjére.Na meg, Mamy megtiltotta, hogy bárkinek is beverjek -amikor megkérdeztem, hogy mi lenne ha - , és én nem szegtem ezt meg, akármennyire is viszketett a tenyerem.Nem is értem, az ilyen miért nem foglalkozik a saját, nyomorúságos életével ahelyett, hogy az enyémbe piszkál bele.De felőlem sértegessen!Sértegessen, ha ettől jobban alszik, ha boldogabb lesz ettől, csak rajta!De a legszánalmasabb az egészben az, hogy a hátam mögül, messziről szólogat be, nincs hozzá elég mersze, hogy basszus a szememben mondja.Többek között azért is kapta a "Csótány" nevet.Lett volna rá még jó pár szinonima, de úgy keresgéltem, hogy a kezdőbetűje az igazi neve kezdőbetűjével egyezzen meg; így nem felejtem el.
Ha esetleg mögé kerültünk Szoni miatt, és az emelkedőn ő jelezte, hogy menjek csak, én direkt felgyorsítottam- nem törődve a lihegésemmel, az oldalamba szúró fájdalommal, és azzal, hogy a szívverésemet a torkomban éreztem -, hogy lehagyjam Csótányt, aki meg vaskos lábaival nem is próbált meg utolérni.Csak felhorkantott, és flegmán leszólt.Elengedtem a fülem mellett a sértést, és elégedetten elmosolyodtam.
A különböző állomásokból talán hárman vettem részt, ugyanis egyiket sem találtam jónak; nem olyanok voltak, mint régen.A viccesből siralmas, az izgalmasból veszélyes, a közösből egyénivé vált minden.Mikor még alsóba jártam, majdnem az összes feladatban nagy részt vettem, és legelöl mentem, közben pedig beszélgettem az akkori osztályfőnökömmel - akármennyire is gyűlöltem.Ezt viszonozta; minden szavamba belekötött, goromba volt, minden átkozott vele töltött órámon.Kivéve egy-egy jobb napján - ami évente csak nagyon ritkán fordult elő -, vagy az ilyen kis kiruccanásokkor, kirándulásokon.De örül mindenki, mikor felsősök lettünk.Nem csak az újdonság varázsa miatt, hanem mert megszabadulhattunk tőle.Az egész osztály repesedt, ujjongott -hogy amint kiderült - nem folytatja felünk a felsőt.De viszont ő tanította a lányoknak a technikát még ötödikes korunkban is, sajnos, de nem érdekelt már, mert egy remek, kedves, osztályfőnöknőt kaptunk.

Azon a délutánon rögtön a busz felé vettem az irányt, mert előbb haza akartam menni, lezuhanyozni, és csak aztán a Nagymamához.Egy velem kb. egyidős lány hangosan, de kedves hangnemben szólt rám, hogy menjek előre.Én gondolkodás nélkül intettem, és elismételtem, amit ő mondott.Elmosolyodott, és megköszönte, mielőtt előrement.
Egész idő alatt a könyvemet bújtam.Még addig nem tettem le, hogy megnézzem, melyik megállónál vagyok; ANNYIRA JÓ!Én szívesen ajánlom mindenkinek, mert nagyon humoros, fantáziadús, és gazdag szókincsben gyarapszik - nem is egy szó van benne, amit még most sem értek, mi az.Ahogy a Publishers Weekly is íratta a könyv borítójára: "Elsőrangú természetfeletti thlirrel...izgalmas, magával ragadó és lehetetlen." Ez teljesen igaz, így, ahogy van.És aki elolvassa ezt a könyvet, annak is nagyon fog tetszeni, úgy, ahogy nekem.Van benne -mint minden történetben - szerelem, csata, dráma, izgalom, - nagyon sok csavar, úgyhogy amint elkezdted olvasni, ne kezdj filózni, ezt-azt a gondolatodba összeboronálni, mert úgy jársz, mint én, és a nagy pofára esésemben elsírtam magam.Én, ha valamit elveszítek, vagy netán megszerzek, az a karomra firkálom - nem helyes, mert tudom, egészségtelen -, és aznap Mac neve a karomra került..."...Mac jó ember volt...", mondta Mercya könyvben.Azoknak emlékére firkáltam a karomra a nevét, akik - később kiderült - teljesen feleslegesen haltak meg.Akiknek csak néhány óra, vagy talán perceken múlt az élete.És ezek általában nem gyilkosok, őrültek vagy pedofilok, hanem - mint mindig halljuk a hírekben, rádiókban - kisgyerekek, szülők, olyan emberek, akiknek nem ez lett volna a sorduk.Amka rám parancsolt, hogy szedjem le az írást a csuklómról, de nem tettem...még most is itt van, a kezemen. :'/

“Mindenféle érzelemmel találkoztam. Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől-célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben-ott, ahol soha nem keresték. És mindennek forrása az emberi elme volt.”
(Dan Millman: A békés harcos útja)
Ez az idézet még egészen friss, tavaly novemberben került a kedven idézetes oldalamra.Nekem nagyon tetszik, mert olvasva a sorok között sok mindent megmagyaráz...

Sziasztok a következő bejegyzésben!

Sziasztok!

 Nem szoktam ilyen gyakran rabolni az időtöket -nameg a saját időm-, de úgy éreztem, írhatnékom van.Ez érthető, ugyanis befejeztem az Utolsó táncot (Hááhh, egy cím, pipa!Az újak kedvéért csak mellékesen megsúgom, ez az Ivetes-Dávidos sztori akar lenni), -ami egyébként, ha elolvasod a történetet, értelmet nyer-és most úgy döntöttem, mielőtt megint elkezdem írni a Történetnek a 3. kötetét, felfrissítem tudásom, gyarapítom szókincsem, növelem ismereteim, így belekezdtem egy könyvbe.Az írónője Patricia Briggs, a címe pedig: Megszólít a hold.Rejtelmes cím, de nem annyira, mint amit a tartalma ír ;"Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citisben, műhelyében lepukant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat az enyészettől.Időnként kisétál a sivatagba, ruháit egy bokor alá rejti, és átváltozik prérifarkassá, hogy nyulakat meg pockokat kergessen.Mercy ugyanis "járó"- az Észak-Amerikai kontinens ősi természetfeletti népeinek leszármazottja, akit vérfarkasok neveltek fel.Amikor Mercy egy vérfarkas tetemébe botlik házának ajtaja előtt, valamint a szomszédjában lakó alfahímet is kis híján megölik, lányát pedig elrabolják, nevelőapjához, valamint fiatalkori szerelméhez fordul segítségért.Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben, amely nem mentes sem haláltól, sem szerelemtől." Hát, be kell vallanom, én nem is olvastam végig a tartalmát, megálltam az "...átváltozik prérifarkassá..." résznél, és az első oldalhoz lapztam, hogy bújhassam az első sorokat.Már vagy 5-6 perce faltam az érdekesebbnél érdekesebb oldalamakat, amikor Amka a nappaliba lép, és meglátja, hogy a földön ülök a kis, de széles könyvesszekrényünk előtt, és azon könyvek egyikét tartom a kezembe, amikre Amka felhívta a figyelmem, hogy még a polcról sem vegyem le -ahányszor is arra tévedt egészen véletlenül a kezem, csakhogy megérintsem reményt adóan az egyik könyv sarkát, Amka már is szemét hatalmasra, ilyesztőre tágítva figyelte minden levegővételemet-, némelyiket azért se, mert ő még nem olvasta el.Nem kérdezett semmit, de én már ezerrel mentegetőztem, hogy ezt a könyvet, még ő sem tudja, miről szól, és kifejezetten sosem tiltott el attól a könyvtől, de csakis attól.Felvonta a szemöldökét, én meg látványosan elszontyolódta, hogy nem olvashatom, el pedig eddig mennyire nagyon tetszik.Végül megygyőztem, mert ezen nincs "felnőtteknek szóló tartalom" felirat, mint a többin, amit nem olvashatok el még szigorú 2 évig-mert Amka 16 éves volt amikor azokat olvasta, nem törődve a "FIGYELEM, FELNŐTT TARTALOM" résszel.Csak legyintett, és nagyot harapott az almájába, de ez nála felért egy engedélyadásnál.
 Már elhagytam a 4. fejezetet, és mostanra az ember kitalálgatja, ki ki a tartalomból, amit aztán eleolvastam az iskolában az egyik unalmas szünetben.Én a nagy szerelmet Machez tudtam társítani, és már nagyon meg is kedveltem a kedves, ártatlan fiút, de csak most derült ki, ő a "fiatal vérfarka teteme" szerepet kapta, ami megkönnyeztem.Épp ekkor körömkarcolás hangot hallottam az ajtómon.Azt gondoltam, az egyik cica szeretne behúzódni, és befalni a maradék eleséget, de ez a hang túl szabályos és pontos volt ahhoz, hogy állaté legyen.Nem tévedtem sokat;Juan jött be, tájékoztatni, hogy le kellene vinni a kutyákat.Beleegyeztem.Amint becsukta az ajtót, sietve dobtam magam mellé a könyvet, miután meggyőződtem róla, benne van a kis papírfecni, amit egy régebi rajzomból téptem ki, könyvjelzőnek.Gyorsan kitöröltem az a maradék kis könnycseppet a szememből, és már mentem is, hogy megsétáltassuk a kutyusokat.Esett az eső, de nem ez volt a nap fénypontja, hanem az, amikor Juannal palacsintát akartunk sütni.Felhívtam anyát, ő pedig mondott egy tuti receptet.Összekervertem a hozzávalókat, miután kimértem őket, és nekiálltam az elsőnek.Túl sok olajat használtam a palacsintasütőn, így azt elrontottam.A másodikban is túl soknak bizonyult, pedig nem is öntöttem rá.Azt gondoltam, a harmadik csak sikerülni fog, csakhogy az meg leragadt, az olajhiány miatt.Én szépen nyugodtan összepakoltam, feltakarítottam, és a konyhából lazán odaszóltam Juannak, hogy ebből ne számítson palacsintára.Még maradt tészta eg utolsóra, azt Juan akarta megcsinálni.Ugyanaz lett a baja, mint nekem;túl sok az olaj, pedig tényleg nagyon kis mennyisében használta.Megbeszéltük, mialatt a negyediket is kidobtuk, hogy vagy a recept a szar, vagy a palacsintasütő. :)
 Nameg az utóbbi két angol órámon csak fent volt a kezem, és ezt a tanár is észrevette, ezért kaptam egy ötöst.Majd az egész csoport előtt megdícsért engem.Dilike hátrafordult, és összeszűkített szemekkel mgszólalt:Stréber!Kioktattam, hogy nem én vagyok a stréber, hanem a Vikus.Ő mindenből ötös.Amikor osztják a dolgozatokat, mindig cukkolni szoktam vele, hogy "...És persze te, Vikus, most is, mint mindig, ötöst fogsz kapni!"Ilyenkor mindig elmosolyodik, és lesüti a szemét.A kis szerény!Egyébként nem az, mert midig magát dícsérgeti, és azt mondogatja, mennyire szereti magát.Ma is megemlítette egy párszor, ahogy minden nap.

 Már úgy érzem, mintha hétvége lenne, ezért éereztem késztetést, hogy új bejegyzés alkossak.Na meg, olyan izgalmas az életem...ma is, ülök a 88-ason, és olvastam.Annyira belefeletkeztem a könyvbe, hogy amikor felnéztem, hogy tájékozódjam, hol járunk, annál a megállónál kaptam magam, amelyiknél le kellett volna szállnom.Sajnos már túl késő volt, de felkaptam a táskám, és kapkodva jeleztem.A busz pont az Isten háta mögött tett le, ahonnan visszafelé út nem indult, csak odafele.Körülnéztem, és lassan, de felismertem a környéket;ez az egyik megállója azoknak a buszoknak, amelyekkel én is járok.Végül hazaértem, kissé kifáradva, mert át kellett gyalogolnom a Sasadin, a meleg - már lassacskán - nyári napon.

 Hétfőn Mamy pulcsijába mentem, így az illata egész nap velem volt.Hiába főttünk meg az osztályba, én csak néha vettem le, de akkor sem engedtem el, a pad aalatt fogtam, vagy az orrom alá dugtam, hogy csak Mamy parfümjének még a pulcsin lávő szagnyomát szimatoljam.Megnyugatatott. :)
 Vannak ilyen kis apróságok az életbe, amik megkönnyítik a mindennapokat.Én imádom az ilyeneket!
 "Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér." /Rodney Dangerfield/ Tetszik ez az idézet! XD :)

Sziasztok!

Sziasztok!

Ha látnátok a naptáram , megértenétek miért ennyi idő múltán írok.Igazából nem is tudom, mit írtam az utolsó bejegyzésbe.
   Április 22-én meguntam, hogy mindig csak azt írjam, hogy Danny és Alice blablabla...ezért kicsit szüneteltetem a Történetet (ahj, ez a rohadt cím!).Csakhogy az írási vágyam ellen nem tudtam mit csinálni.Amikor úgy döntöttem, író szeretnék lenni, a fejemben egy csomó ötlet született.Azokat elővettem, de a nagy kuszaságban a fejemben, eszembe ötlött egy új sztori.Felpattantam a kanapéról, és fel-alá kezdtem járkálni (ezzel egy kis huzatot képeztem), közben mosolyogtam és bólogattam.Amikor így, váratlanul eszembe jut valami, úgy örülök!Szeretem a változatosságot, az új helyzeteket.És ilyet még sosem írtam!Címet, még sajnos ennek sem találtam (ennél kicsit könnyebb dolgom van), de igyekszem. :) Több szempontból is döntöttem úgy, hogy ez a "könyv" magyar lesz;Ivett  nagynénjéhez, Melindához, és az unokabátyjához, Petihez költözik néhány hétre.A lányt már hosszú évek óta nem látták, így meglepetés volt számukra, hogy Ivett emós lett.Azonban nagyon is érthető, hiszen a szeretethiányos lány anyja iszákos, az apja börtönben ül.De ez persze nem zavar senkit.Még Peti barátait sem, kivéve Dávidot.Ő nagyon is az emósok ellen van, én ezt nem is rejti véka alá.Ivett imád Pesten lenni.Az iskola, az emberek, minden olyan jó ott.Tudomást szerez a közelben zajló utcabálról, amire mindenki, minden évben elmegy.Peti rábeszéli a lányt, hogy idén jöjjön ő is velük.Csakhogy már mindenkinek van párja, kivéve Dávidot és őt.Unokabátyja kedvéért Ivett elfogadja Dávid ajánlatát, és úgy tesznek, mintha jóban lennének.Azonban anyja telefonál, hogy most már otthon van, menjen haza.Ivett nem tud ez ellen mit tenni, valamikor a jövőhéten indul.Elérkezik az utcabál időpontja, amire Ivett nagyon kicsípte magát.Ezt Dávid is észrevette, és nagyon tetszett neki az új Ivett.Táncoltak, és nagyon jól érezték magukat.Másnap viszont nagy pofon volt a valóság, hogy a lány még mindig emós, és nem hagy fel vele.Ezt meg is jegyzi Dávid, rendkívül tapintatlanul.Ivettnek elege lesz, és hazamenetelét előbbre hozza.Hazamegy, összecsomagol, és kimegy a vonathoz.Dávid ez idő alatt rájön, mekkora hibát követett el.Utánament, és elmondta Ivettnek, hogy nagyon sajnálja, szereti, és nem akarja, hogy elmenjen.A lány hasonlóan érez, mégis elmegy.Haza kell mennie. Egyrészt, mert nem akarja, hogy Dávid fájdalmat okozzon neki többet, másrészt, haza kell mennie az anyjához.
 Végül szomorúan ér véget, de az életben sem végződik minden jól.Még nem fejeztem be, de nem akarom elsietni, mert akkor mi marad majd a nyárra?Mondjuk, unatkozni nem fogok, van bőven ötletem. :)
Látjátok ezt a képet?Szerintem nagyon szép rajz, és nagyon tehetséges, bárki is csinálta.Én is valami ilyesmi tetoválást akartam.Nem pont ilyet, de minden benne van, amit szeretnék;Nem színes, egyszerű, és van benne hangjegy és madár.Nem szeretem különösebben a madarakat, de szerintem ahogy a tetoválásokba van, szédületes!Ahogy ez a rajz is.Hangjegyekből áll az egész madár.És a kalitka is, ahogy kitört belőle a madár, hangjegy formában hajlott ki.Nagyon szép!

Ma Május 2-a van.Nem volt szerencsém a Majálison lenni, ugyan, de azért én jót utazgattam Gazdagrét és Törökbálint között.Nem mintha el akartam volna menni abba a nagy tömegbe.Nem szeretem az emberek tömkelegét.

Olyan jó, hogy végre van fülhallgatóm, tudok zenét hallgatni.De mit ér ugyan a fülhallgató, ha  a zenéimet már ronggyá hallgattam.Átküldtem Amka telefonjáról pár számot magamnak.Neki mindig olyan jó zenék vannak letöltve.
 Most addig szoktam mindig hallgatni azokat a számokat, amíg bele nem fájdul a fejem.Persze, lehet hogy az időjárás is közrejátszik, de szerintem inkább a fülemben dübörgő Skillet és Children of distance.
 Annyira jó, hogy tudok megint zenét hallgatni.Új zenét, nem a top 10 "már kívülről tudom és halálra unom" számokat.Azokból már nagyon elegem van.
 4 Children of distance számot küldtem át magamnak, és imádoom őket!Nagyon jó számaik vannak.És nagyon jó szövegük.



Márványtábla helyett

Nélküled annyira más

Nem menekülök el

Nekem ezek a számok vannak meg tőlük, szerintem ezek a legjobbak.


Oh, majdnem elfelejtettem.Ha emlékeztek, az első bejegyzésem egy anyák napi bejegyzés volt.Ezen a vasárnapon lesz az évfordulója, hogy blogot vezetek.Te jó ég!Már egy éve...
 De lényeg, ami lényeg, Boldog Anyák Napját Kívánok minden anyukának!Mert mindegyik egy egyéniségnek adott életet.Kivéve az enyémet.Ő egy legendának. :D Sajnálom, de nem tudtam megállni! XD Juan és Amka is folyton ezt mondogatják, hát most én is elsütöttem.
Boldog Anyák Napját!Gyerekek, szedjetek virágot, rajzoljatok rózsát, írjatok verset, faragjatok almát.Adjátok az anyukátoknak, mert annak örülnek nagyon, amit ti a saját kezetekkel csináltok, nem amit a boltban vesztek, készen.A szándék a fontos, és közben megmarad a zsebpénzetek is! ;) 

"Szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos önmagad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba!"

Sziasztok!

Sziasztok!

Kedden, amint tudjátok, április elseje, vagyis bolondok napja volt.(Jó sok barátnőm napja! :D )Az osztály azt a csínyt eszelte ki, hogy cseréljünk termet a mellettünk lévő osztállyal.Mindenki elhelyezkedett abban a zsúfolt teremben, és vártuk, hogy bejöjjön egy tanár.Mindenkire számítottunk, kivéve Töri nénire.Az első óránk történelem, de mi nem a saját osztályunk órarendjét terveztük, hanem azokét, akiknek elfoglaltuk a termét.Szerencsére Töri néni laza tanár, ezért megtartotta nekünk a nyelvtan órát, ami érdekesre sikerült.Majd sikeresen ránk talált Zsémbes néni.Eredetileg német órát tartott volna (főleg, hogy mi angolosok vagyunk :) ), de ma ő is beszállt a mi gyerekes játékunkba, és halandzsa nyelven írtunk egy receptet.A következő óránk biológia lett volna, a falra kitűzött órarend szerint, de Bajusz bá lecibált minket rajzórára.Végigszenvedtük Bajusz bá unalmas magyarázását majdnem mindenről, a rajzot kivéve.Az angol óra volt a legjobb;Angoltanár beviharzik a terembe, és közli, hogy menjünk át a saját termünkbe.Mi azzal mentegetőztünk, hogy ma ez a terem a miénk, ezt Ofő-vel is megbeszéltük.Angoltanár csak helyeselt, kiment, és az eredeti osztályunkba helyet foglalt.A csoportból ketten feladták, és átmentek, mi viszont nem tágítottunk.Az egész angolórát végigbeszélgettük (én rajzoltam, és félfüllel hallgattam a lányok cseverészését), tanár nélkül.
Fizikán megadtuk magunkat, és lementünk.Majd énekóra következett, amit végigleveleztük Szonyval, és végigrajzolgattam, mert a tanár Benjával volt elfoglalva.
Az ezt követő délután homályba vész. :)
Csütörtökön a második óra technika.Most kókuszgolyót csináltunk.Én vittem a darált kekszet, amiből maradt egy kicsi, és Vikivel megegyeztünk, hazafelé elkísérem őket, és elmajszoljuk.Ha valaki szájába valahogy került már homok, még az sem tudja elképzelni, milyen kellemetlen darált kekszet enni!Néhányszor majdnem meg is fulladtam, egyszer majdnem elgázoltak, de még élek!Miután mindenki hazaért, már csak nekem kellett lemennem nagymamához.Azon az útvonalon sétáltam végig, ahol Apca hozott mindig el az oviból.Amit 10 éve óriásni levélfalnak véltem, az most egy nagyobbacska bokor.A járda épp úgy forrósodott a naptól a talpam alatt, mint régen.Újra kislánynak éreztem magam, aki az Apcája kezét szorongatva ugrál az úton, és minden második virág mellett megáll, hogy letépje, és a kis markába egy csokrot képezzen, amit amikor hazaér, odaadjon a Mamyának.De most nem volt itt Apca, a virág elhervadt volna, mire átbuszozok haza, és nem voltam már kislány.Néhány év múlva a középiskolából fogok ugyanezen gondolkodni, és akkor még régebbinek tűnik majd az egész.
Amkával az új menetrendek, és útvonalak miatt 88-assal mentünk haza.Eszembe jutott, milyen volt Budaörsön lakni.A szép utcák, a friss levegő, a jó környék...a sarkon a könyvtár, amin egy bagoly aranyos képe volt, a hosszú séták, körbe a járdán...De nem költöznék oda vissza semmi pénzért sem!Gazdagrét békés, barátságos, és gyönyörű!Akárcsak Szigetszentmiklós, kivéve, hogy az több órányi útra volt az iskolától.Most csupán kb. 3/4 óra az út, de én inkább buszozok.És itt a lakás is szép, imádom!
Ha eddig nem említettem, hagy újságoljam el, befejeztem a Történet (még mindig nincs cím...ahj, de bosszant!) 2. kötetét.Olyan jó, hogy most már vége egy időre; elkezdhetek gondolkodni a harmadikon! :)Már van néhány ötletem, de még nem teljes a kép.Persze Ani máris nyúz vele, hogy mi lesz a 3.-ban, mikor lesz, hogyan lesz, és már azt sem tudom, mit feleljek.Így is ezerrel dolgozom ki neki olvashatóra az első elejét, mert...hát..elég tré.Akkor még csak - ha mondhatom így -, amatőr, kezdő voltam.Nem mintha most sokkal de sokkal több lennék, de kicsit terebélyesebb a szókincsem, és kicsit jobban fogalmazok, mint 6 hónapja.Te jó ég!Fél éve kezdtem el írni az elsőt, és két és fél hónapja fejeztem be.Egy héttel később elkezdtem a másodikat, és egy hete  fejeztem be. :) De rég is volt.
A suliban minden nap, minden szünetben megállás nélkül hallom Vikustól és Dilikétől, hogy milyen jó a Csontváros (egy könyvsorozat első része).Mást sem hallok, minthogy Jace és Claire milyen cukik, és hogy Jace olyan helyes és aranyos (leszögezném, hogy nem értem őket semmilyen téren ebben a témában!) stb..Pénteken informatika órán játszottunk, és Dilike ráakadt a Csontváros teljes filmre.Azt mondta, majd otthon megnézi.Amikor este ez eszembe jutott, gondoltam, én is megnézem.Hát, nem volt rossz!Én a lányok áradozása után ennél egy fokkal talán jobbra számítottam, de nem volt rossz!Egy valami viszont nagyon megtetszett benne.Az a jel, amit a Claire szokott rajzolgatni.Az nagyon tetszett!Már alig vároma hétfőt, hogy elmesélhessem, láttam a Csontvárost! :D Nem fognak vele békén hagyni...de, ők már csak ilyenek! <3 :)

Sziasztok!

Sziasztok!

Hétfő este, egy nehéz nap után, a szobámban ücsörögtem - ahogyan szoktam.Éppen a Történetet írtam - ahogy szoktam.A szemem sarkából észrevettem, hogy a telefonom kijelzője vibrál.Félretettem a füzetet és a tollat, és az ujjamat végighúzva képernyőn feloldottam a záramat, ami addig a mobilomat védte.SMS-em jött.Kitől?Szony.Ki más lett volna?!Elolvastam a hosszú üzenetet, melyben arra kér, holnap menjek el vele moziba.Miért is ne?-válaszoltam, majd elküldte a részleteket, amit én utána rebegtetve a pilláimat továbbítottam Mamynak.De ő csak összevonta a szemöldökét, majd finoman utalt arra a tényre, hogy holnap hétköznap.De miután megnyugtattam:ez nem a tanulmányi eredményeim kárara fog válni, mosolyogva biccentett.
Másnap az órák után szaporáztam lépteim le, a nagymama felé, hogy gyorsan megkajáljak nála, és a megbeszélt időpontra ott legyek a barátság szökőkútnál.
Amikor közöltem Dilikével, hogy ma nem kísérem el őt egy darabig -ahogy szoktam - lebiggyesztette egy kicsit az alsó ajkát, majd teátrálisan elvonult.Én csak nevettem, ezen a furcsa elköszönési módon, de, Dilike már nem tudott meglepni! :) 
Szonyval kész öröm utazni.Az út közben néha egyikőnk sem tudta, hol is vagyunk, és egyszer majdnem eltévedtünk, de végül eltaláltunk a nehezen meglelhető Pólusba.Sikeresen megtaláltuk benne a mozit, és megálltunk egy nagy, hófehér tábla előtt, amit szürke keret, és néhány csillogó csavar tartja a helyén.Kiválasztottunk egy filmet a felsoroltak közül, majd én - mert Szony beszari volt - megvettem a jegyeket és a rágcsálnivalót.
Negyed óra várakozás után becsoszogtunk az 1-es terembe, és miután az üres teremben végre megtaláltuk a helyünket, leültünk.Én énekeltem a zenére, ami halkan a háttérben szólt, ami Szony annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt.Ekkor belép abba a kis helységbe, egy fekete egyen pólós, fiatal férfi.Én felpattantam a székből, és felé fordultam.Nagy mosolyt próbált leplezni, miközben közölte velem - velem, mert Szony a könyökével megtámaszkodott a térdén, arcát a kezébe temette, a válla rángatózott a nevetéstől -, hogy a film néhány percet késni fog.Én kipréseltem a röhögéstől elszorult torkomon azt hogy:nem baj.
Szonyval végigparodizáltuk a filmet, mert annyira silány volt.Abszolút szar!Csak akkor szomorodtam el, amikor a helyes, szőke srácot megölték a...hogy is hívták őket?...Kaméleonok!Persze, nem igazi kaméleonok voltak, csak annyira beolvadtak a környezetükbe, hogy alig lehetett őket észrevenni.Mindegy.
A film után hazamentünk, végigvihogva az utat.
Ma délután felszálltam a 139-es buszra.Rajtam kívül még néhány ember ugyanígy cselekedett.Egy velem körülbelül egyidős lány, velem szemben, ő is a csuklós részhez állt.Hirtelen úgy nézett rám, mint egy földre szállt angyalra;csodálta becses, feltűnően fehér szárnyim minden egyes tollát.Mintha le akarná győzni azt a kényszert, hogy megérintse őket.
Miután több mint 5 perce bámult, a fejemet a másik irányba forgattam, és fészkelődtem egy kicsit, kényelmetlen állásomban.Ő hamarosan elfordult, háttal nekem, mintha zavarná a látványom.Én azonban a szemem sarkából észleltem, hogy a válla fölött át-átpillantgat rám, hogy megbizonyosodjon róla, nem repültem-e el még.Persze, nem.
Ugyanabban a megállóban szállt le, ahol én.De amint leléptem az utolsó lépcsőfokról, körülnéztem az üres buszmegállóban.A fiatal lány eltűnt.Talán igazából ő volt az angyal, csak a szárnyait elrejtette hatalmas hátizsákjában. :)Ha legközelebb látom, talán megkérdezem! :D
A bátorság egy angyal, mely a szimplán jó élet helyett nagyszerűt ad neked.

Sziasztok! ;)

Sziasztok!

Egész héten szétfeszített az ideg a csütörtök és a péntek miatt.És amikor eljött a csütörtök délután, idegesen vártam otthon Mamyra.A telefonban azt mondta, hazaér, és indulunk is.Így is volt.Miután odaértünk helyet foglaltunk a váróteremben.Utána Mamy elmondta, mit is szeretnénk.Nem pánikoltam egészen addig, amíg a Fodrász meg nem kérdezte;-Biztos vagy benne?-Hirtelen nem tudtam válaszolni, ezért vártam néhány másodpercet, és kinyögtem az igent.
Fodrász kutatott még néhány percet a szekrényben, én pedig megszeppenve tűrtem, hogy valami sárgás, és szürkés kencét is dörzsöl a hajamba.Már éppen kérdezni akartam, mikor Mamy felszólalt; -Miért kettőt?Mi az a másik?-Mire Fodrász:-Minden tincs tetejére sötétbarna, és utána lesz a fekete.
A szám felfelé görbült, amikor elképzeltem, milyen szép, színátmenetes lesz.
Alufóliába csavarta minden tincsem, majd félreültetett, amíg Mamy haját csinálta.Festett tűzvörös haját szép fazonra vágatta, és beszáríttatta.Utána én jöttem.Megmosta a hajam, majd a Mamy hajából összesöpört néhány vörös tincseket kikerülve a székhez ballagtam.Szárítani kezdte a vizes fürtjeim.De néhány másodperc után kikapcsolta, és visszaakasztotta eredeti helyére.Megint a szekrényhez ment.-Előveszi az én nehezen száradó hajamnak a "nagyágyút"!-gondoltam, és egy percen belül megbizonyosodtam, hogy igazam van.A hajszárító az arcomba terelte  majdnem az összes hajszálamat, én pedig beszívtam annak édes, virág illatát.Beleivódott az orromba, ezért még most is érzem! :) Beszárította, majd kivasalta makacs tincseim.A kép végül annyira nagyon tetszett, hogy elállt a lélegzetem.-Így jó lesz?-kérdezte Fodrász, miközben elrakta a szupermega hajszárítót.Én levegőért kapkodva áradozni akartam, mennyire tetszik, és elismerni tehetségét, menyire zseniális munkát végzett az én kezelhetetlen frizurámmal, de végül csak annyi jött ki a számon;-Igen.
Hatalmas vigyorral az arcomon távoztam a fodrászszalonból.Egyszerűen nem tudtam letörölni az arcomról.
Másnap Detki, ahogy a folyosón sétáltam, a terem felé tartva, furcsán nézett rám, és megkérdezte, sötétebb lett e a hajam.Én pedig újabb széles mosollyal csak bólintottam.A terembe lépve eszméletlen sok szempár szegeződött rám.Mindenki odajött, és megdicsérte új frizurám, és boldog szülinapot kívánt, ami jól esett.
Délután beugrottam Aniékhoz.Megittunk egy üdítőt, és kiültünk a kertbe, a hintaágyba.A jövőről beszélgettünk. Hogy milyenek leszünk majd 20 év múlva.Én azt mondtam, kétlem, hogy minden úgy alakulna, ahogy elképzeltem.Hogy miután újabb könyvemet kiadtam íróként, beugrok a táskámban egy példánnyal Anihoz, és dedikálva átnyújtom neki.Majd egy kávé mellett beszélgetünk, aztán valami elképesztőt művel a hajammal, amiért én nagyon hálás leszek, majd még néhány órányi csevejt folytatunk arról, hogy milyenek voltunk 20 évvel ezelőtt.Majd egy ünnepélyes búcsúzás után távozom, és beülök a Hondámba.Ahj, de jó is lenne, ha így történne.Csakhogy az álmokért, és az ilyen elképzelések beteljesítéséért nagyon meg kell küzdeni.(Pont erről beszélgettem Vikussal is valamelyik nap, és ő is azt ismételgette, nagyon meg fog dolgozni azért, hogy sikeres pankrátor legyen.Én pedig hiszem, hogy sikerül majd neki.A szemében megláttam valami elszánt, határozott csillogást, amit becsülni kezdtem benne.Ugyanezt láttam az összes barátom szemében.)Én nem kételkedem magamban, de az életben mindig jönnek fordulatok, akadályok, zsákutcák, és én nem tudom, hogy "le tudom e rombolni a falakat".Mindenesetre nem adom fel, főleg, ha ezeket a számokat hallgatom;
 - https://www.youtube.com/watch?v=DyWGOQzOGcM
 - https://www.youtube.com/watch?v=u3dkVk3F57c A videó klipjük, és a szövegük is hasonlít, de mégis nagyon mások, ezért ilyen jó számok ezek!A Hooligans-t és Adam Lambert-et is IMÁDOOM, ézért ajánlom a további számokat;
- https://www.youtube.com/watch?v=YWt5oQCeGHw
- https://www.youtube.com/watch?v=RcqBR0Av33s
- https://www.youtube.com/watch?v=IsPFDzAGb4A
- https://www.youtube.com/watch?v=tl2uU1oVRCA
- https://www.youtube.com/watch?v=1mjlM_RnsVE
- https://www.youtube.com/watch?v=uGcsIdGOuZY
Nálunk úgy szokott menni a zenehallgatás, hogy Amka mutat egy számot,ő meg kikéri a vélemányem, de én vállat vonok.Néhány nappal később azt veszi észre, hogy éjjel nappal csak ezt a számot dúdolgatom, és addig nyúzom, amíg le nem tölti nekem, vagy át nem küldi.A múltkor Mamy muatott egy számot, ami igen megtetszett!(A szöveg különösen XD ); - https://www.youtube.com/watch?v=Pfwo6TFvY_A
Wooow!Most írom a történetem (ahhj, kitalálhatnék neki egy címet végre!) 108. oldalát! 18 oldallal több mint az első kötet.De nyugi, már nagyon a végén járok!40 oldal, és ez is csak egy emlék lesz majd.
Szülinapomra kaptam Anitól egy emlékkönyvet, én pedig mindenkivel irattam bele valami kis apróságot a 14. szülinapom alkalmából.Páran elég érdekeseket írtak (Vikus és Dilike, köszi a bókokat XP ).Majd évek múltán megtalálom, visszaolvasom őket, és meghatódom majd, milyen nagy mázlim van az ilyen barátokkal.Nagyon félek, hogy szétszéledünk amikor majd elballagunk a Zimándy kavicsos köveiről.Ott hagyjuk könnyeink nyomait, emlékeink foszlányait, és némán továbblépünk.Ó, istenem, bárcsak még ötödikes lennék!De visszasírom azokat a napokat, már most.Szoni azt javasolta, írjak majd egy könyvet rólunk, a hat barátnőről.Alaposan elgondolkodtam, de végül arra jutottam, hogy csak jussak el addig, hogy már írhassam a könyveim!
"A jó barát garantálja, hogy kihoz a börtönből, de az igaz barát ott fog ülni melletted!" Én tudom, mellettem ott ülne a börtönben az összes barátom, ahogy én is mellettük!Csak szóljanak, mert én most már perelhető lettem! :)

• Sziasztok!
  
  
  
  
   

Sziasztok!

Mindenki másképp készül fel a dolgozatokra.Valaki tanul, készül, óra előtt is átnézi, van aki félvállról vesz, mert "ő a menő gyerek", de amikor tudatlanul mered a papír fölé, megtudja, milyen "menő" is az ilyen.Ilyenekből lesznek azok, akik az INVÁZIÓ-ba, vagy a New Yorker-be dolgoznak eladóként.Akit meg megvetett, mert "stréber" volt, az meg az egész plázát működteti, ahol ő dolgozik.Mert az ilyen emberekből lesznek a sikeres emberek.Nem a "menők"-ből!A felvételin, meg a munkahelyeken a francot sem fogja érdekelni, hogy neked milyen rangod volt a suliban.
Én lelkiismeretesen szoktam tanulni.Nem vagyok színtiszta ötös, de nem is bukok semmiből.De mostanában  azt kel, hogy mondjam, nem is egy tantárgyból javítottam. :) Ezt részben egy könyvnek köszönhetem.A címe:Legyél 4 hét alatt osztályelső!Sejthetitek, miről szól.Én elolvastam mind a 120 oldalát, a szemem mégis egy teszten akadt meg;Melyik tanulótípusba tartozol?

1.)Hol játszottál legszívesebben amikor kicsi voltál?
a)a házban, a lakásban
b)a réten, az erdőben, vagy a játszótéren
c)hol itt, hol ott

2.)A kedvenc tantárgyaid a suliban...(itt két választ is bekarikázhatsz)
a)biológia  g)magyar
b)kémia    h)idegen nyelv
c)fizika      i)földrajz
d)matek    j)tesi
e)ének      k)hittan
f)rajz         l)informatika

3.)Bulit szervezel.Hogyan gondoskodsz a meghívókártyákról?
a)Veszel néhány a papírírószerboltban
b)Számítógépes rajzolóprogrammal állítom elő a kártyákat
c)Saját kezűleg készítem el

4.)A nyári szünetet Ibiza szigetén fogod tölteni.Mit csinálnál ott a legszívesebben?
a)heverészek a tengerparton
b)táncolok a diszkóban
c)mountain bike-kal felfedezem a szigetet

5.)A forró nyári napokon mi hiányzik neked a legjobban?
a) egy fagyi
b) egy ventilátor
c) a tenger

6.)Amikor fülig szerelmes vagy, az első dolog, amit a szerelmedről szeretnél megkapni, az..
a)a telefonszáma
b)a fényképe
c)a lakcíme

7.)Melyik szóval jellemeznéd a szobádat?
a) kaotikus, rendetlen
b) barátságos
c) tiszta

8.)Mit gondolsz, mit értékelnek benned a barátaid a legjobban?
a)Azt, hogy mindig tudok tanácsokat adni, ha valami probléma van
b)Azt, hogy értek a menő cuccokhoz
c)A segítőkészségemet

1 pont:1)d, 2)b, 2)f, 2)i, 2)l, 3)c, 4)c, 5)c, 6)b, 7)c, 8)a
2 pont:1)b, 2)e, 2)g, 2)h, 2)g, 3)a, 4)b, 5)b, 6)a, 7)b, 8)b
3 pont:1)c, 2)c, 2)j, 6)c, 2)a, 3)b, 2)d, 4)a, 7)a, 5)a, 8)c
Számold össze a pontjaid!

8-13 pont-Mindent a szemnek!
Kétségtelen, hogy a szemed a legerősebb érzékszerved.Jól át tudod tekinteni a dolgokat, és a képességedet a tanulásban is használhatod.Grafikonok, rajzok segítségével felgyorsíthatod a tanulást.

14-19-Csupa fül vagy!
Nagyon jól hallasz, ezért a tanulás számodra mi sem egyszerűbb, mint hogy alaposan hegyezd a füled órán.Ami nem megy, otthon daráld el őket egymás után többször.Tanulás közben még zenét is hallgathatsz, és legyen az bármi, ha a zene neked való, könnyebben tudsz koncentrálni, mert összhangban vagy a gondolataiddal.

20-24-Csápokat ki!
Kinesztetikus.Meglehet, hogy még nem-igen találkoztál ezzel a fogalommal, akkor is ez illik rád és a tanulási stílusodra.Ez nem jelent mást, minthogy kísérletezés, sok mozgás és játék révén tanulsz.Ahelyett, hogy egyszerűen bemagolnád a szavakat, képzeld el.Képzeld magad a szerző, vagy költő szerepébe, és éld bele magad! ;)

Remélem ez segített nektek! :D

Sziasztok!