Sziasztok!

 Nem szoktam ilyen gyakran rabolni az időtöket -nameg a saját időm-, de úgy éreztem, írhatnékom van.Ez érthető, ugyanis befejeztem az Utolsó táncot (Hááhh, egy cím, pipa!Az újak kedvéért csak mellékesen megsúgom, ez az Ivetes-Dávidos sztori akar lenni), -ami egyébként, ha elolvasod a történetet, értelmet nyer-és most úgy döntöttem, mielőtt megint elkezdem írni a Történetnek a 3. kötetét, felfrissítem tudásom, gyarapítom szókincsem, növelem ismereteim, így belekezdtem egy könyvbe.Az írónője Patricia Briggs, a címe pedig: Megszólít a hold.Rejtelmes cím, de nem annyira, mint amit a tartalma ír ;"Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citisben, műhelyében lepukant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat az enyészettől.Időnként kisétál a sivatagba, ruháit egy bokor alá rejti, és átváltozik prérifarkassá, hogy nyulakat meg pockokat kergessen.Mercy ugyanis "járó"- az Észak-Amerikai kontinens ősi természetfeletti népeinek leszármazottja, akit vérfarkasok neveltek fel.Amikor Mercy egy vérfarkas tetemébe botlik házának ajtaja előtt, valamint a szomszédjában lakó alfahímet is kis híján megölik, lányát pedig elrabolják, nevelőapjához, valamint fiatalkori szerelméhez fordul segítségért.Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben, amely nem mentes sem haláltól, sem szerelemtől." Hát, be kell vallanom, én nem is olvastam végig a tartalmát, megálltam az "...átváltozik prérifarkassá..." résznél, és az első oldalhoz lapztam, hogy bújhassam az első sorokat.Már vagy 5-6 perce faltam az érdekesebbnél érdekesebb oldalamakat, amikor Amka a nappaliba lép, és meglátja, hogy a földön ülök a kis, de széles könyvesszekrényünk előtt, és azon könyvek egyikét tartom a kezembe, amikre Amka felhívta a figyelmem, hogy még a polcról sem vegyem le -ahányszor is arra tévedt egészen véletlenül a kezem, csakhogy megérintsem reményt adóan az egyik könyv sarkát, Amka már is szemét hatalmasra, ilyesztőre tágítva figyelte minden levegővételemet-, némelyiket azért se, mert ő még nem olvasta el.Nem kérdezett semmit, de én már ezerrel mentegetőztem, hogy ezt a könyvet, még ő sem tudja, miről szól, és kifejezetten sosem tiltott el attól a könyvtől, de csakis attól.Felvonta a szemöldökét, én meg látványosan elszontyolódta, hogy nem olvashatom, el pedig eddig mennyire nagyon tetszik.Végül megygyőztem, mert ezen nincs "felnőtteknek szóló tartalom" felirat, mint a többin, amit nem olvashatok el még szigorú 2 évig-mert Amka 16 éves volt amikor azokat olvasta, nem törődve a "FIGYELEM, FELNŐTT TARTALOM" résszel.Csak legyintett, és nagyot harapott az almájába, de ez nála felért egy engedélyadásnál.
 Már elhagytam a 4. fejezetet, és mostanra az ember kitalálgatja, ki ki a tartalomból, amit aztán eleolvastam az iskolában az egyik unalmas szünetben.Én a nagy szerelmet Machez tudtam társítani, és már nagyon meg is kedveltem a kedves, ártatlan fiút, de csak most derült ki, ő a "fiatal vérfarka teteme" szerepet kapta, ami megkönnyeztem.Épp ekkor körömkarcolás hangot hallottam az ajtómon.Azt gondoltam, az egyik cica szeretne behúzódni, és befalni a maradék eleséget, de ez a hang túl szabályos és pontos volt ahhoz, hogy állaté legyen.Nem tévedtem sokat;Juan jött be, tájékoztatni, hogy le kellene vinni a kutyákat.Beleegyeztem.Amint becsukta az ajtót, sietve dobtam magam mellé a könyvet, miután meggyőződtem róla, benne van a kis papírfecni, amit egy régebi rajzomból téptem ki, könyvjelzőnek.Gyorsan kitöröltem az a maradék kis könnycseppet a szememből, és már mentem is, hogy megsétáltassuk a kutyusokat.Esett az eső, de nem ez volt a nap fénypontja, hanem az, amikor Juannal palacsintát akartunk sütni.Felhívtam anyát, ő pedig mondott egy tuti receptet.Összekervertem a hozzávalókat, miután kimértem őket, és nekiálltam az elsőnek.Túl sok olajat használtam a palacsintasütőn, így azt elrontottam.A másodikban is túl soknak bizonyult, pedig nem is öntöttem rá.Azt gondoltam, a harmadik csak sikerülni fog, csakhogy az meg leragadt, az olajhiány miatt.Én szépen nyugodtan összepakoltam, feltakarítottam, és a konyhából lazán odaszóltam Juannak, hogy ebből ne számítson palacsintára.Még maradt tészta eg utolsóra, azt Juan akarta megcsinálni.Ugyanaz lett a baja, mint nekem;túl sok az olaj, pedig tényleg nagyon kis mennyisében használta.Megbeszéltük, mialatt a negyediket is kidobtuk, hogy vagy a recept a szar, vagy a palacsintasütő. :)
 Nameg az utóbbi két angol órámon csak fent volt a kezem, és ezt a tanár is észrevette, ezért kaptam egy ötöst.Majd az egész csoport előtt megdícsért engem.Dilike hátrafordult, és összeszűkített szemekkel mgszólalt:Stréber!Kioktattam, hogy nem én vagyok a stréber, hanem a Vikus.Ő mindenből ötös.Amikor osztják a dolgozatokat, mindig cukkolni szoktam vele, hogy "...És persze te, Vikus, most is, mint mindig, ötöst fogsz kapni!"Ilyenkor mindig elmosolyodik, és lesüti a szemét.A kis szerény!Egyébként nem az, mert midig magát dícsérgeti, és azt mondogatja, mennyire szereti magát.Ma is megemlítette egy párszor, ahogy minden nap.

 Már úgy érzem, mintha hétvége lenne, ezért éereztem késztetést, hogy új bejegyzés alkossak.Na meg, olyan izgalmas az életem...ma is, ülök a 88-ason, és olvastam.Annyira belefeletkeztem a könyvbe, hogy amikor felnéztem, hogy tájékozódjam, hol járunk, annál a megállónál kaptam magam, amelyiknél le kellett volna szállnom.Sajnos már túl késő volt, de felkaptam a táskám, és kapkodva jeleztem.A busz pont az Isten háta mögött tett le, ahonnan visszafelé út nem indult, csak odafele.Körülnéztem, és lassan, de felismertem a környéket;ez az egyik megállója azoknak a buszoknak, amelyekkel én is járok.Végül hazaértem, kissé kifáradva, mert át kellett gyalogolnom a Sasadin, a meleg - már lassacskán - nyári napon.

 Hétfőn Mamy pulcsijába mentem, így az illata egész nap velem volt.Hiába főttünk meg az osztályba, én csak néha vettem le, de akkor sem engedtem el, a pad aalatt fogtam, vagy az orrom alá dugtam, hogy csak Mamy parfümjének még a pulcsin lávő szagnyomát szimatoljam.Megnyugatatott. :)
 Vannak ilyen kis apróságok az életbe, amik megkönnyítik a mindennapokat.Én imádom az ilyeneket!
 "Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér." /Rodney Dangerfield/ Tetszik ez az idézet! XD :)

Sziasztok!