Haalii!

Tudjátok, mi van?! Tudjátok, milyen hét közeleg? Most vasárnap van ( október 25.), és a jövőhét eseménydús lesz, legalábbis nekem. De, mielőtt a hét elejét kezdeném mesélni, én a közepébe vágnék.
 Halloween. Kinek mi jut róla eszébe? Ijesztő filmek, pókháló és boszis sipka? Amerikát oktalan utánzás? Én egyetértek az utóbbival, de ha már néhány magyar dilinyós behozta ezt a szokást, mi hozzunk ki belőle jót! :D Nos, nekem az jut róla eszembe, hogy milyen lesz a körmöm és minek maszkol ki Amka. A sminkem nagyjából behatároltam, de időzzünk el kicsit a témán. Halloweeni smink. Erről mi jut eszünkbe? Kezdjük csak a színekkel! Mik a halloweeni színek? Narancs, fekete - az általános -, neon zöld, milka lila, és ezek változata, formája, mintája vegyítve...
Akkor nézzünk néhány ilyen sminket. Ez a narancssárga szem, egy kis feketével bennem tökre ezt a hangulatot idézi. És ezt egyáltalán nem nehéz megcsinálni, de javaslom, hogy előtte nézzünk pár egyszerű sminkes videót, hogy jól eltaláljuk a külső szemhéj részét és a mélyítővonalat, azaz, ahol a fekete van. A műszempilla nem szükséges! :D A száj már komplikáltabb, először is: honnan szerezzünk narancs rúzst? Ha valami buggyant nem ajándékozott meg minket ilyennel, egy átlag embernek eszében sincs ilyet venni.. De milyen jól megy már ehhez a sminkhez?! Ha mondjuk nem akarunk beöltözni, csak a barátainkkal megyünk szórakozni, ezt a sminket mindenki megirigyli ;) De a rúzs nem gond, mert ehhez illik egy egyszerű piros rúzs is. Vagy pedig fekete, ami naagyon király *-* És, persze azokat a sírokat, fát meg az elhagyatott horrorisztikus dolgokat nem kell felkenni! Ez anélkül is szép és ötletes smink! :)

Ha viszont szeretnénk csinosan megjelenni, de mondjuk valami beöltözős bulira megyünk, amihez elengedhetetlen egy kis rémület, ezt a sminket ajánlom. Műszempilla itt sem szükséges :D Ez önmagában, letakarva a szem alatti sötét vonalakat, ami a smink lényege és központja, ez egy egyszerű füstös szem... illetve, még azokat a horrorisztikus pillákat is takarjuk le! XD
 A füstös szemeket könnyű előidézni, nagyon sok videót és képet találhatunk róla. Ezt csak éppen hogy feldobja a fekete rúzs ("fekete rúzs, égjen a szádon"). Ha nincs, az is pótolható vérvörös színnel... ;) A  rejtélyes vonalakat egy vékony ecsettel és fekete szemfestékkel könnyen megoldhatók, iletve, ha kicsit megvizezzük az ecsetet, akkor valami ilyesmi hatást érhetünk el, ami szerintem nagyon jól néz ki, és ha én mosomle a sminkem, mindig megpróbálok ilyet kreálni.. XD Bár ebben az esetben nem ajánlom, mert akkor elkenjük a szép füstös szemünk. 

Térjünk hát át a körömre. Én nem rég óta festem a körmöm, nem is sminkelem amúgy magam olyan nagyon, csak ha kedvem van, és a sminkről szólva akkor sem erősen. Ez nálam nagyon kedv függő, és ez a környezetemtől is függ. Ha például iskolába megyek, két okból nem nagyon sminkelem magam; először is, mert ez egy iskola, nem divatbemutató vagy filmgála. Nem kell a smink a tanárok előtt, általában ez jó pont náluk. Másodszor, az én osztályomban van kb. húsz lány, és ebből 17 sminkeli magát - engem nem beleszámítva. Most én miért kell, hogy a 18. legyek?! Nekem megrögzöttségem, hogy mindig kitűnjek a tömegből ilyen apróságokban. Ezért is nem vasalom a hajam: jó az úgy göndören! 
 Szóval, körmök! A körmeim hál' Istennek szépek, hosszúak, nagyok, erősek, így lehet rá mintát csinálni meg minden - nem egyszer azt hitték, műköröm... XD Viszont kb. fél éve festem komolyabban, és elég béna vagyok még. Épp ezért direkt olyan képeket válogattam, amiről tudom, hogy én is meg tudom csinálni. Az első egy francia köröm, csak éppen sötét színnel van kihúzva elöl.- Egy kis csillám, kevés és egyszerű minta: ezért szeretem ezt a körmöt, és az biztos, hogy a héten még előkerül. Az én körmeim nem ilyenek, arról kép sincs - mármint olyan, amit netről csináltam. Lefotóztam azért nektek az én körmeim, hogy lássátok, én sem vagyok valami jó benne még. :D

 Az első kép a jobb kezemről készült.Láthatjátok, hogy ez nem túl profi munka, de, mentségemre szóljon, mindent megtettem. :D A hüvelykujjamon elég béna vonalak vannak, ami nem túl halloweenes, de ha mindegyik körmömre mást festek, akkor minden témába illik. Ez igaz a mutatóujjamon lévő pöttyökre is. A középső mindkettő kezemen ugyanaz: két szem és egy "összevarrt" száj. Egyik kezemen se túl profi, de, ez van! :D Gyűrűsujjamon a kékre nem ezt terveztem, csak elrontottam, ezért kénytelen voltam lekenni fehér lakkal, és egy kis rész szív alakban meghagyni. :) De szerintem a végeredmény tök jó lett :D A kisujjamon szintén egy véletlen folytán készült el: az egyik ujjam begye a másik kezemen fehér körömlakkos lett és véletlenül összekentem vele körmöm. Aztán arra gondoltam, ez nem is rossz, rányomtam jobban, és most már felismerhetetlen, hogy az egy ujjlenyomat XD 

A bal kezem hüvelykujja a kedvencem lett! Annyira tetszenek a pöttyök, és ahogy abban a kis sarokban nagyobbak lesznek, és kifelé meg kisebb... :) A mutató ujjam... nem tudom, mi.. :D Olyan akart lenni, mintha... Nem tudom :D Csak láttam képet és le akartam másolni.. XD A gyűrűs ujjam pókhálós... XP A kisujjamon visszaköszön a szivecske, csak fordítva.

 
Itt is csak egy nagyon egyszerű mintáról van szó, és mégis tök jól feldobja. Ehhez csak egy vékony ecset kell, azon kívül mindenféle színnel meg lehet csinálni. ->

Wááó.. Ez egy elég hátborzongató köröm-megoldás, de szerintem naagyon tutii!! Ennek elárulom a nagy trükkjét: egy vékonyabb szívószálat vörös körömlakkba mártunk és egyszerűen egy natúr színre fújjuk. Szerintem látványos és viszont borzasztó egyszerű. De ezt meg lehet csinálni más színekkel is, akár egyszerre többel, de ez halloweenesebb.

 
Ez a köröm is szép, bár én max másnak vállalnám, én magamnak nem tudom ezt megcsinálni.. :D

Ezek a sütik teljes mértékben elnyerték a tetszésem :) Biztos finik is *-*

Szombaton csokit gyűjtünk Anival és Dilikével, mindenképpen megírom, milyen volt! :) Ez a hét őszi szünet lesz, hál' Istennek, és én pár találkán kívül semmit nem szervezek be, illetve Ani csütörtöktől vasárnapig a miénk.. :P Nos, ha összeolvassátok a fekete, narancssárgával kijelölt betűket, egy szót kaptatok, mait várok kommentbe :) :*

Addig is kellemes borzongást, nézzetek sok horrort :D :*
Bye!

Sziasztok!

Most értem haza a kollégiumból - konkrétan most, csak 10 perce értem haza. Eléggé elfáradtam és hosszú hetem volt - ezt minden sulikezdő átérezheti. 
 A cicám, Sophie itt fekszik a lábamon, amióta leültem írogatni ide... :D Lehet, hogy mostantól több bejegyzésre számíthattok, mivel megvan az új laptopon, most is arról pötyögök, és szuuupeeer! :D Nekem nagyon tetszik! Elsőre kicsit gagyinak tűnhet, de egy nagyon kafa kis gépről van szó, megszerettem már is! És ha már a korai szeretetről van szó, a kollégium és az iskola fantasztikus! Szereztem pár barátot, Barátot, Pistát, Barát barátnőjét, a Kollégát, és a kolléga barátnőjét, Hellát. Mind nagyon humorosak és jó fejek, Baráttól kaptam egy Three Days Grace-es kitűzőt a tolltartómra, ami az ő tolltartóján volt, de ragaszkodott hozzá, hogy mostantól az enyém legyen. Rajtunk kívül nem nagyon ismeri senki azt a bandát - nem értem, miért -, és ez egy kis közös dolog lett hát nálunk. :) Pista a Pista nevet tőlem kapta, én meg tőle a Juli nevet. :D De akárhogy is, nem szándékozom a jövőben felvenni a harmadik névnek a Julit. XD A lányok nagyon aranyosak szintén, bár velük még nem beszélgettem annyit. Kollégáról csak annyit, hogy ő magát kollégának, Woldemortnak, Gibinek és még ki tudja, hogy hívatja magát. :D Fárasztóak, de nagyon örülök, hogy megismertem őket. A szobatársaimról nem is beszélve! Őket imáádom, ez nem változott. :) Ugyanolyanok, mint én, és mégis, majdnem mindenben különbözünk. Van, aki szerint ezért jövünk ki jól.
  Amíg Bodajkon vagyok, annyi dolgom van, hogy nem is látok ki belőlük, de sosem felejtem el hiányolni azokat, akik ezeket a sorokat olvassák. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy ki olvassa, és - csak hogy tudja -, hiányzik nekem. És alig várom, hogy újra lássam őket, és remélem alig várják, hogy lássanak :D

Sziasztok! <3 

Sziasztok!

 Nos, tudom, hogy érdekel titeket a koleszos élet, de legelőször: essence the gel nail polish, sajnos nem tudom, melyik árnyalata, de láthattok itt róla egy képet - sajna nem az én körmömmel.:D  I-MÁ-DOM!!! Annyira könnyű vele szép, egyenletes, csillogó körmöket varázsolni, hogy már illegális! Szépek az ilyen körömlakkok színei, nagyon jól fednek, mintát is könnyen lehet vele csinálni - már ha van valami vékonyabb ecseted, pöttyöződ, stb -, az ecsete is tökéletes, nagy, kétszer-háromszor áthúzod rajta a körmöd, vársz fél percet, felkened a második réteget, megint kis idő és már kész is! Fantasztikus! Teljesen beleszerelmesedtem! *-* Még csak egy ilyen körömlakkom van - az is Amkával közös :P -, de fogok még venni! Azt hiszem, minden árnyalatot beszerzek, és velük fogok aludni :D Nagyon ajánlom annak, aki gyorsan akar egyszerű és csodaszép végeredményt a körmeire. :)

Na szóval: koli. Hát igen, amikor levélben megkaptam a házirendet - jó vastag, vagy hét A4-es oldal!! -, tudtam, hogy elég katonás lesz, bár Mammy azt mondta, bele fogok szokni. Ez, természetesen nem öt nap után derülne ki, de máris nem katonás. Na meg, élőben nem veszik olyan komolyan. Csak az a rossz, amikor este tölteni szeretnéd a mobilod, vagy még hülyéskednél a barátnőiddel, és telibe lekapcsolják az áramot... -_- Nem kellemes... Ezért szoktam én délután tölteni, amikor minden este valami miatt gyűlést szerveznek, minek ötven percéből csupán három telik azzal, hogy fontos közleményt mondanak, ami persze a legvégén van, nehogy el lehessen menni, a többi időben pedig pár diákkal beszél a nevelő... -_- Szintén nem kellemes... És ha már a nem kellemesnél tartunk, a kollégiumos menzáról csak annyit mondanék, hogy némelyik ehető, némelyik nem, de volt már finom is, ami vagy kellemes, vagy nem... :D Öm... mi van még?... A suli! A suli jó :) Kellemes.. XD Nagyon szépek a tantermek, a legtöbb tanár nagyon aranyos, kedvencem a magyart tanító tanárúr, aki egyszer cuncikámnak nevezett engem, a három szobatársammal együtt... XD Ebbe még most se tudok úgy belegondolni, hogy el ne röhögném magam... Nem mellesleg, hópehelynek nevezte magát az egyik órán, egy példa kedvéért... XD Ezen majd' megszakadt az osztály a röhögéstől. Na meg amikor mesélt ,agáról, idézem:"... én, amikor ide jártam még kislány koromban, azt a fát ültettem, aztán most itt tanítok, most már fiú lettem...". XD Röhögséges! Az osztáyfőnöknő nagyon rendes, jó humorú nő, ezért sajnálatos, hogy nem fog minket tanítani, mert éneket tanít... vagyis, helyesbítem, engem nem fog tanítani, de három ének szakra jelentkező osztálytársamat fogja, nagy valószínűséggel... :) A szobatársaim a kollégiumba isteniek! Vitty: ő grafikára jelentkezett, mint én, és felvették, habár csak nem rég rajzol, de nagyon tehetséges. Ő fiús lány, attól eltekintve, hogy nem erősen festi magát, és elég csinosan öltözködik. :) Nagyon jó humora van mind a három lánynak, de a legjobb poénokat elsütő egyértelműen a Chya (Kia), nekem csak Buborék Hercegnő - én neki Marceline. XD Ő is grafikus, a harmadik egy animátor, a Hanie, akinek valami gyönyörű, szőke haja van... *-* Nem mondom, hogy nem gondolkoztam rajta, hogy este levágom :P Egyébként az órarendemről csak annyit mondanék, hogy midnig sok órám van, kivéve amikor nagyon sok órám van, kivéve két napot az ötből. Ez a kedd és a csütörtök, ezek a szakmai napok, amikor csak és kizárólag rajzot tanulunk. Ezeken a napokon kívül egyáltalán nem tanuljuk a választott a szakot, amit én borzasztóan sajnálok... :/ Minek annyi töri, matek, művészet töri, fizika, földrajz és egyéb hülységek?! Jó, valamből le kell érettségizni, és kell némi alapműveltség, de akkor is! Ahogy azt már sok ember kiemelte, amitől nekem mosolyognom is kellett: mi művészek vagyunk, a hobbink miatt járunk az iskolába, az álmunk követve, nem azért, hogy számunkra felesleges dolgokkal tömjük a fejünk. Én nem tartom feleslegesnek a műészet történelmet, a törit, a nyelvtant és irodalmat, tesit. A többit alapműveltség szinten tanultuk álatlános iskolában, nem?! Hát dehogynem! Árulja nekem el valaki, hogy egy grafikus mikor fogja használni a függvényeket vagy a periódusos rendszert, hacsak nem a koszinusz képletet vagy egy kísérletet kell lerajzolni?! Na de mindegy, gyerekek, ezt köll szeretni, mert csak ez van. De azért nem mondom, hogy nem vágyódom vissza az általánosba. Ott voltak a világ legjobb barátai, sokkal közelebb volt, nem másfél órányi buszozásra legközelebb, szerettem azokat a tanárokat, hogy hiányzik egykori osztályfőnököm! Rögvest vissza megyek és meglátogatom, ha időm engedi. Ez az élet, barátaim; az évek úgy elszállnak fölöttünk, mint a percek, ha nem figyelünk... :)

Sziasztok!

Mielőtt belemerülnék a témánkba, szeretnék pár szót szólni a Németországban tett kis kiruccanásomról. Először is, mielőtt áradoznék a gyönyörű, füves lankákról, rá kell mutatnom ennek a kényelmetlenebbik oldalára: Amkával hét órán át zötykölődtünk a vonaton, amire kora reggel szálltunk fel azért, hogy délután négyre megérkezzünk Münchenbe. Mondanom se kell, elég fárasztó volt. Az utazás mindig az, mivel - olvastam -, mi hiába nem figyelünk, az agyunk folyton információkat raktároz el, és ezzel fáradunk, ugyanazzal az elvvel, ami az iskolai fáradtságra vonatkozik. Szóval: délután már Németország egyik híres városában sétálgattunk Mammy-ékkal. A város valahogy olyan más érzés volt, és ez az érzés kísért el engem egész utunk alatt. Voltunk gyönyörű kápolnánál, voltunk templomban, láttunk kis bocikat, amik irtó édesek voltak! *-* Láttunk szép lovakat, de csak messziről - Amka akárhogy is könyörgött, hogy lovagolhasson. Egyikünk sem tudott annyira németül - én a legkevésbé, kinek csupán három mondatban merül ki a tudása. Nem is vágyom megtanulni ezt a nyelvet - nemigen fűlik a fogamhoz, hogy minden mondatot egy olyan szóval kezdjek, ami arra hasonlít, ha valaki tüsszent: ich.
  Bár jó volt a friss levegőn sétálgatni órákig, és gyönyörű kavicsokat gyűjteni (amit ugyan csak én csináltam, de egyszerűen nem tudtam ellenállni a szebbnél szebb köveknek!), kész felüdülés volt hazajönni. Az otthon, biztonság érzete pótolhatatlan... és itthon volt az is, aki az érzést lehetővé teszi.
  Ez, és a holnap (a hétfő) az utolsó napom hát még mondhatni nyolcadikosként, általános iskolásként, egy valamivel könnyebb életben, viszonylag közel. Egy hét múlva - sőt, egy nap múlva - már  80 km-rel távol leszek a barátaimtól, Amkától, távol a családomtól. Egy iskolában leszek, amit csak kétszer láttam élőben, olyan diákokkal tele, akik arcát sem ismerem, nemhogy a nevét. Kíváncsi leszek, mi lesz egy hónap múlva, kik lesznek a szobatársaim, hogy megy az ott tanulás, az ottani "kis élet". Mindenesetre, mindig nagy örömmel fogok hazajönni és a barátaimmal találkozni. Soha nem fogom őket hanyagolni, még kevésbé elfelejteni! Ha ezt olvassák, azt nagyon gyorsan töröljék ki a fejükből, hogy nem fogok éjjel-nappal rajtuk lógni! Ugyanezt üzenem mindenkinek, aki ezt olvassa ;) Igyekszem ide sűrűbben bejegyzést írni, fényképeket tenni, hogy meglássátok, milyen Bodajkon. :)

 Addig is sziasztok! <3 

  Tükörhegyen vannak azok a házak, amikről az ember a legjobb álmait álmodja. De ahogy ott jártam ma, a látszólag tökéletessége azoknak a házaknak arra ösztökélt, hogy fogjak valami éleset, és az összes ott álló BMV és Lexus kerekét kilyukasszam, majd fogjak egy gépfegyvert és szétlőjem a házakat, a díszkutak szökőkút forrását, a csicsás és méregdrága kinti lámpákat és sötétített ablakokat. Romokban akartam látni az olyan házakat. Elpusztulva. Tönkretéve. És vannak ismerőseim, tudom, milyen elkényesztetett világi suttyók laknak ezekben házbemutatós kellékekben, vagy egy egyszerűbb néven "Barbie álomházakban".
  Tudjátok, én belegondoltam, milyen lehet egy ilyenbe "hazaérni"... Jártam már ilyen házakban, és nem volt otthonos. Egy szép ház volt, és ennyi... Láttam olyat, minek bejárathoz vezető lépcsője, és annak tetején az ereszt tartó oszlopok valami márványra hasonlító, fehér kőből készültek, amit csak egy olyan ember engedhet meg magának, akinek egy szobor áll a kertjében... -_- egy szobor, értitek?! Volt, amelyik visszafogottabb volt, kevesebb ablakkal, egyszerűbb, nem puccos amerikai stílussal és olyan gyeppel, ami sosem nő, minden évszakban zöld, és él. Ezek általában fehér színűek voltak - ha volt belőle kettő -, és ami megragadta a figyelmemet, az egy kis, az ajtó külsejére akasztott "HOME" felirat volt az egyiken. Erről azonnal eszembe jutott az a, csakugyan "HOME" felirat, aminek minden betűjét Ani anyukája csinált, dekorált és ragasztott ki a falra, függőlegesen. Ani anyukája eszméletlen jól dekorálja és díszítgetni az otthonát olyan kis jópofa mütyűröktől az elképesztően szép festményekig - amiket szintén ő csinált -, hogy az ember órákig csak nézegetné azokat.
  Én is próbálom széppé varázsolni a szobámat, hogy, ha bejön valaki, forduljon egyet a tekintete a falakon, és elámuljon rajta. Ezt úgy szándékozom elérni, hogy néhány lépést teszek, hogy otthonosabb legyen, vagyis kiragasztottam a szobámban a szekrényre és a vitrin belső felére néhány képet, az asztalomon is van egy, keretben - és imádom. :) A parafatáblára nem csak emlékeket, de inspiráló és a kivételesen jól sikerült kisebb rajzaim is kiaggatom. Nem mellesleg: az ágyam feletti falrészt üresnek éreztem, úgyhogy ollót és ragasztót ragadtam, vágtam ki erősebb, fehér lapból pillangókat - amik mintáját a neten néztem -, majd színes papírból is vágtam, de kisebbeket, amiket aztán a fehérre ragasztottam, és így a falamra, úgy, hogy először csak egy pillangó van, aztán kettő, három, egyre több, és így futnak végig a falon a könyvespolcig. De ezek annyira nagyon jók lettek, hogy szeretnék majd még csinálni ilyen lepkéket, és végig akarom vezetni a következő falig, a tévémig, vagy talán még azon is túl, de az ajtómig már nem érnének el, csak simán szétszóródnának... Bár akkor le kell vennem pár rajzot - amit nem is bánok, mert így is úgyis lekerültek volna: már régiek. Úgyis Mamy mindig ácsingózik a rajzaim után... :) Párat, amiről úgy gondolom, érdemes kitenni, kiteszem.. Ami inkább olyan, hogy szép, de nekem nem tetszik - az Mamyinak úgy is -, majd neki adom... :) Neki minden kell, ami, idézem "nekem nem számít, ha profi, vagy ha csak húztál néhány vonalat egy lapra, amíg a te kis kezeddel csinálod, nekem tetszik és tetszeni is fog"... :) Ez oda-vissza működik, természetesen.. <3
  Bár Mamy nem ismerné el sosem: neki is van ám kézügyessége! Régen Mamy egyszer csak kedvet kapott ahhoz, hogy gipszkereteket öntsünk és kifessük, közepére valami szép szalvétát varázsoljunk. Ebben nagyon is hasonlítok Mamy-ra: ha én kedvet kapok valamihez, és nézegetem, és megtervezem, hogy csináljam, onnantól fogva csak azon jár az eszem, és azt akarom csinálni, és azonnal azt kell csinálnom, mert megőrülök... Ez a túlbuzgóság, természetesen a házi feladatomra soha nem volt hatással... :D
  Én szeretek alkotni, új dolgot csinálni, régi, bevált módszereket alkalmazni, én mindent szeretek kézzel csinálni, még a festményeimbe is mindig belemászok az ujjaimmal.. Úgy egyszerűbb festeni, esküszöm! :) Fel is vagyok néhány ilyen oldalra regisztrálva, mindig kapok emaileket az új dolgokról, és annyira lenyűgöznek! Annyira, mint az IKEÁ-s magazinok... *-* Úhhuhhúú... azokat imáádom! Most is át fogok nézni párat és olyan méregdrága bútorokról fogok álmodozni, amiket valószínűleg soha nem tudok megvenni, de se meg venném... Az én otthonom sehogy sem tökéletes, ha nincs benne az, aki azzá teszi... :) (Ez aranyos és bölcs volt, levédetem XD )

Sziasztok legközelebb! :*

Sziasztok!

 Hát, ja... Nyár, azaz sok a szabadidő, nincs suli... egyszóval királyság! De van hátulütője is: ha például olyan vagy, mint én, és a táborok nem igen kedvedre valók, akkor az egésznek van egy uncsi oldala is... Én inkább otthon ülős típus vagyok - na és a barátaimat lekötötték a családi vagy táboros utazásaik, a júniust olvasással, rajzolási tehetségem nagyon ajánlatos fejlesztésével és történetek írásával, ilyesmikkel töltöttem. Ezt lehet csinálni: hobbit lehet csinálni, persze... De egy hét után egyszerűen agyvérzést kapsz ettől a rohadt lemeztől, amit reggeltől estig bejátszol: felkelsz, felöltözöl, rendet vágsz, reggelizel, megcsinálod, amire anyukád megkért kis cetliben a konyhaasztalon, leülsz olvasni, aztán megnézel egy filmet, rajzolsz, családoddal beszélgetsz, és ennyi! Lefekszel, majd amikor felébredsz, az egész mókuskerék előröl! Ha iskola van, azért kívánunk szünetet, mert akkor nem kell semmit olyan nagyon sietve megtanulni, de, esküszöm, én tanulni fogok nyáron! Nézzetek hülyének, de én esküszöm fogok! Egy egész napra lefoglal, olyat tanulok, ami érdekel, gyakorolgatok... esküszöm, ezt fogom csinálni! Lehet, hogy az beszél belőlem, hogy hajnali két óra, de mit számít?! 
  Hallottatok már a KamaszPanasz-ról? Ott tök tuti tippeket találsz a jó isten adta világon mindenről! Érdemes regisztrálni, tényleg hasznos dolgokról ír. Továbbá van egy bejegyzésük a nyári unalomról is. Nagyon ötletes, tényleg meg kéne nézni!
  Én megkérdeztem a barátnőmet, hogy ő mit csinál egész nap. A válasza a következő volt: "Ja, hát.. Vidiket nézek, minecraft-ozok, tévézek, anyciékkal medizek..." Aninak szokása rövidíteni... de mindig.. mindent.. :D Na, vegyük csak sorra, én is szoktam videókat nézni. Én nem vagyok kocka (hiába mondja, ő vérbeli kocka), én nem minecrfat-ozok - Isten ments! Tévézni én is szoktam - ki nem?! Medence... azom nincs, ez az átka a panelnak... de van egy cseszett nagy rét előttünk, négy háztömbön belül minimum tizenhárom játszótér, szóval a gyerek énemet elővehetem... de jó nekem... Biztos vagyok benne, hogy most irigyeltek, marha jogosan. Na jó, azért én sem panaszkodhatom ( pedig kamasz vagyok ;) :D ), a hétfőt már a barátnőmnél töltöttem ( a barátnőmnél és az ő imádni való családjánál), és ott maradtam ma (péntek) délutánig.Két napot tudtunk fürödni, harmadnap a nagy viharban elment az áram és nem volt csütörtök délutánig. Megjegyzem, nagyon izgis volt a szó szerinti szart-sem-látsz sötétben aludni, főleg, hogy barátnőmnek van egy teknőse, aki mindig zörög a kis kavicsaival és finoman szólva össze szoktam magam szarni tőle, folyton azt hiszem, hogy valaki kinyitja az ajtót, vagy lépked, a vaksötétbe meg a büdös francot nem látsz... Nagyon vicces volt. Főleg Aninak, aki nem tud elaludni hajnali háromig.. XD Csórikám... Na de túléltük :)
  Fessetek, díszítsétek a szobátok, rajzoljatok, én sok kreativitást és horrorfilmet ajánlok :P 

Sziasztok! :D :P  

Sziasztok!

 Egyszer minden véget ér, persze... tudjuk. Tudjuk, de nem fogjuk fel addig, amíg ott nem állsz a síró társaid között, akik egymást ölelik, kezedben ott van egy emlékkönyv és egy csomó fotó, hogy el ne felejtsd őket.. Amikor hazaérsz, ezeket beteszed a fiúkba. Miért? Mert mindig eszedbe fognak jutni, de ha látni akarod őket, ott lesznek a fiókban. Csak előveszed és ráeszmélsz, hogy már túl sok idő telt el azóta a nap óta.

 Ezen gondoltaok fogalmazódtak meg bennem azalatt a tíz perc alatt, amíg ott ültem, kisminkelve, csinos ruhában, magassarkúban - amiben alig tudtam menni, de megérte, mert olyan jól néz ki!! -, szinte tökéletesen, a hangulat mégis fojtogató volt. A sírás fojtogatott mindenkit. Dilike sírt. Nem néztem hátra, tudtam. És később be is vallotta. Rajtam is felülkerekedett a gondolat, hogy utoljára vagyunk egy osztály, együtt, egységesen, igazán közös bennünk csak ez a pillanat. És fájt - már akinek - hogy ez elmúlik. Ahogy akkor körbenéztem, azon lepődtem meg, hogy volt, aki sírt. Én sírtam, pedig nem szerettem annyira az osztályom. A felével soha nem beszéltem, nem véletlenül. Talán nekünk így meg kellet maradnunk "ismeretleneknek". Nem tudom, nem is akarom.
 
 A ballagásunk szép volt, hozzánk méltó, hozzánk való. Amikor kint el kellett engedni a lufikat, én gyorsan megpróbáltam összecsomózni a végüket - de csak Aniét, Dilikéét és az enyémet. Nem mondhatnám, hogy sikerült, oda adtuk a többi lánynak, akik összefogták az egész osztályét és együtt engedték el őket.. Milyen szép gondolat: együtt megyünk el, elszállunk messzire, más irányban, egymástól távol.. De kérdem én: mi történik a lufival, ha kidurran? Csak a hélium marad. És ha minden lufi kidurran, és az szimbolikusan ábrázolt minket, akkor - ha a lelkünk a hélium - a lelkünk egymás mellett van.. :) A múlt összeköt minket. Örökké mi maradunk a legbizarrabb osztály, bármi is történjék! <8 

Sziasztok!

Amint észrevettétek, egy ideje nem írtam bejegyzést. Sajnálom, lefoglalt a... suli? Oké, fogjuk a sulira. A sulira, vagy az az iránti közömbös hangulatom miatt. Nem... nem is a suli miatt... Nem tudom, valahogy hetek óta nem vagyok "önmagam". A suliba menet Amkával jól elröhigcsélünk, az iskolában nagyokat nevetek Dilikével és Anival, nagy mosollyal az arcomon indulok hazafele. Amikor a buszon ülök és csak én vagyok, úgy érzem, hogy valami nem jó. Mindig ezen gondolkodom, és sosem tudok rájönni, mi az a mértéktelen hiány, amit érzek folyton, és ami miatt, mire hazaérek, romlik a hangulatom. Néha már csak azért megyek le a boltba, hogy ne otthon tétlenkedjek ebben a nagy semmiben. 
 És ma... Mamy olyan szorosan ölelt meg, hogy a tüdőmből az összes levegő kiment, de egyáltalán nem tudott érdekelni: hiszen Mamy ott volt! Megkönnyebbülten azt mondta: "De jó itthon lenni!" És én is máshogy láttam a házat, a parkot, az embereket, pedig ugyanazt néztem, amit mindig: élénk, zöld, gazdag pázsitot, rügyező, hatalmas fákat, a tűző nap meleg sugarait, amely mindezt megaranyozza vakító fényével, játszadozó, örömükben sikítozó gyerekeket, akik egymást kergetik - és mégis minden olyan más volt. Mintha eddig fekete-fehérben láttam volna a világot, és csak most kapott volna színt. ugyanolyan megpihent honvággyal nézek ki az ablakon, mint Mamy, és tudom, nem értené, hogy miért. Azért, mert én nem a kinti világra mondom, hanem arra a nőre, aki ott áll előttem és nézte, ahogyan felcseperedem, hogy "otthon".

 A mai, ehhez kapcsolódó szám (érdemes meghallgatni, nagyon szeretem, mert elég jó szám):   https://www.youtube.com/watch?v=A8yiS-uTOgE

Sziasztok! 

 Ma lettem tizenöt éves... Most mondhatnám azt, hogy, ha megkérdezték nevetve, hogy ugye más mint tegnap volt, akkor én azt feleltem, hogy hát igen, nagyon - persze, viccelve. De ami azt illeti, én máshogy érzem magam. Máshogy éreztem az ébredésem pillanatában is, és most 21:01-kor is... Nem tudnám megmondani, mi, de valami teljesen más lett. A környezetem ugyanaz, nem abban van a hiba, hanem... rajtam... bennem... körülöttem. Amikor ezt mondtam Amkának, őszintén meglepődött, innen tudom, hogy kívülről semmi sem változhatott meg. Azt határozottam kétlem, hogy én mégsem a szüleim gyermeke vagyok, hanem angyalé, arkangyalé, vámpíré vagy hasonlóé, és el kell hogy vigyenek az igazai családomhoz, amire csak évekkel később, talán sohasem került volna sor, de az őrült ikertestvérem meg akar ölni és most szabadon van Csodaország trónja, amire lecsaphat az ördögi unokatesóm, de úgy érzem, a Föld a másik irányba forog, a tükörben nem az az arc néz vissza rám, mint az előtt. Sosem leszek már tizennégy éves, de úgy érzem, egy jó dolog, hogy elmúlt ez a korszak. Egy szülinap lehet sorsdöntő, vagy születhet belőle egy fantasztikus dolog. Mind ismeritek Bereczki Zoltántól a Hangokba zárva című dalt, ugye? Az énekes felesége a férfi harmincadik születésnapjára íratta a dalt. Itt van, ha nem hallottátok még: https://www.youtube.com/watch?v=P_X_HboGFXs . Gyönyrű dal... Én egyenesen imádom. Nem is véletlenül. Ha figyelsz a szövegre, a mai turmix zenék közözz ez kimagaslik a tartalma miatt. Azt hiszem, ezen mindenki elgondolkodhat. De már az énekes életéből is. Gyermekkorában popénekes szeretett volna lenni. És most csak nézzenek rá! Akinek megvan a tehetsége, az tud is mit kezdeni vele..
 De, elnézést, kitértem a pályaválasztásra. Rólam volt szó... Ez a nap más volt, mint a többi. Egész nap mosolyogtam, pedig nem csinálta semmi annyira különlegeset. Reggel felkeltem, kiléptem a szobából, Amka már ott is termett, és odaadta a legédesebb ajándékot, amit valaha is kaptam: egy párnát, rajta válogatott Kyle & Oliver képekkel. Ilyen ajándékot nem is adhatott volna egy egyszerű ismerős, olyan, aki nem ismer, olyan, aki nem Amka. Nálunk nincs jobb testvérpár a világon! Erről mindenkit biztosítok. Nem csak a párna, hanem a mérhetetlen nagy ismerés miatt, amit egymás iránt tanúsítunk. Hogy belelátunk a másik fejébe, befejezzük egymás mozdulatát, gondolatmenetét. Nagyon jó testvérek vagyunk, ezért is örültem, hogy vele tölthetem el a születésnapom napját. Mindenki, aki ezt olvassa, valószínűleg tudja, kire gondolok.
 Reggel Amkával lementünk a boltba, vettünk péksütit reggelire - csak mert szülinapom van :D. Vettünk ebédnekvalót, nagyjából ennyit. Hazavittük, megettük a fincsi dolgokat, főztünk, kicsit takarítottunk. Nagymamától kaptam két könyvet - egyet, ami már megvolt, és egy másikat, amit már rég olvastam... Úgyhogy most ballagásig új könyv nélkül maradok.. :( Addig élek Nalini irományain! :P ;)  Kaptam még csúcs új cipőt, ami ugyan nem sokban különbözik az előbbitől, de attól sem akartam megválni, csapán a talpazat akart leválni a cipőről. :/ Úgyhogy jó, hogy sikerült egy csinos, klassz újat találni. Amkának is néztünk egy hasonlót, csak az fekete-fehér, és nem magas-szárú - nem mintha az enyém olyan nagy lenne, csak egy kicsit. :) Kaptam egy isteni epres-joghurtos tortát.. :P A fele már nincs meg, csak ennyit mondok ;)
 Amkával sétáltunk egy nagyot Gazdagréten, ami nagyon jó volt. Olyan szép időt fogtunk ki! Mamy szerint kisütött a nap, mikor születtem, és ma egészen meleg volt. Csak egy bőrdzseki kellett a vadi új Batman-es pólóm fölé. ;) A nap befejezéseképp megnéztük a Need for speed-et. Aki szereti az autókat, mindenképpen ajánlom, mert nagyon jóó! A Lamborghinik és Ferrarik csodaszépen csillogtak, a motorok nagyon szépen doromboltak, és olyan simán hasították a betont, hogy én, aki nem nagyon tudja az autók márkáját sem - habár van kedvencem (de kinek nincs?) -, még én is nagyon kedveltem a filmet. Vannak benne olyan jelenetek, amelyeknél Amkával egymásra néztünk, és majdnem egyszerre mondtuk azt "hú, ez de gáz volt!". De azokon kívül egyszerűen király! :D 
 Mindenki felköszöntött, aki fontos volt, volt aki már előtte.. ;) Ani megint lenyűgözött a kreativitásával, már várom az ünnepeket, a szülinapomat, hogy meglephessen valamivel, egyszerűen imádom, amit az a lány és a szeretett anyukája csinál! Annyira fantasztikus dolgokat kreálnak, hogy csak tátva marad a szám! :)
 Nem tudom, holnap még érezni fogom-e ezt a furcsa, mégis örömteli érzést, de a holnap még előttem áll.
"Ha sasokkal akarsz repülni, növessz nagyobb szárnyakat" 

 Sziasztok!  

 Mostanság sokszor kimegyek sétálni Gazdagrét szép, nyugodt parkjaiba. Máris hiányzik. Beleszippantok a friss, hűvös levegőbe, elönti a tüdőmet, és jólesőn kiengedem... Hiába jobb a levegő ott, ahova hét hónap múlva megyek, ez Gazdagrét illata! Ilyen nincs még egy! És én megszerettem ezt a levegőt... a parkokat... a gyerekek boldog sikítozásait a játszóterek felől... még a néhol felrepedezett járda is furcsán a kedves emlékeim közé tartozik. Épp azt emlegetem folyton, hogy beszerzek egy "I love Gazdagrét!"-es pólót... És meg is fogom csináltatni, erre mindenki mérget vehet!
 Egy vallomással tartozom nektek; még nem állt módomban közölni, hogy a Hang-Szín-Tér Művészeti Szakközépiskolába és Kollégiumba - ahova elsőként jelentkeztem, s nagy vágyat ébresztett bennem, hogy rajzot tanuljak -, felvett, hogy szeptemberben én legyek az egyik kilencedikes diák. Azaz hét hónap múlva magam mögött hagyom Gazdagrétet, az eddigi lakhelyeim közül azt, amelyik a legjobban megérintette a szívemet, és kollégista leszel Bodajkon. 81 km-re van, úgy rémlik, szóval nem a szomszédban van az iskola, de olyan két-három órányira. Nekem sohasem jelentett gondot több órán át elfoglalni magamat, talán az út alatt is menni fog, amit minden pénteken megteszek hazafele, és vasárnap meg visszafele. Ezt vállaltam, természetesen, amikor eldöntöttem, hogy ez az iskola az álmom.
 S ha Gazdagrétet elhagyni így fáj majd, hogy viseljem el a távolságot a barátaimtól? Egy közülük így is túl hamar elment, de egyszer mind elballagunk. Nem szeretnék... Csak egy évet szeretnék még, hogy mindenkivel megbarátkozzam, hogy mindenkit megöleljek és megköszönjem, hogy jó osztálytárs volt, csak még egy kis időt, mert én még nem állok készen búcsúzni.. Már csak néhány hónapunk van, és tudom, az milyen kevés. Ugyanakkor már vágyom elballagni, hogy valami más is történjen velem, új emberekkel ismerkedjek, barátkozzak, tapasztalatokat szerezzek és azt csinálhassam, amit nagyon szeretek: rajzolhassak. Persze, ez egy iskola, ahol nem csak rajzolni fogok, de az mindenképpen kiemelkedő tantárgy lesz.
 Azért sétálgatok sokat, mert nem nagyon van dolgom... A ma estém is magányos, mindenkinek jobb elfoglaltságai vannak, minthogy otthon üljön! De sosem bántam, ha nincs velem senki, sőt, valamikor jobb érzés nekem egyedül lenni. Szeretek, mert kikapcsolhatok kicsit.. Ilyenkor általában - ahogy ma este is - blogot írok ;) , rajzolok, olyan zenét hallgatok, amit mások nem szeretnek, mert szar az ízlésük ;) , és beugrót nézek. Imádom a beugrót, Rudolf Péter a kedvencem, haláli annak az embernek a humora! Eszembe jut ilyenkor, amikor még régen egyszer mi ketten, Ani és én beugróztunk. Mi úgy csináltuk, hogy, mivel csak ketten voltunk, csak azt a fajtát próbáltuk, hogy cetlikre vagy érzelmeket firkantottunk ( pl.: dühös, lehangolt), vagy szavakat (pl.: méreg, vakbél), és ezeket a cetliket a másiknak adtuk, aki beletömködte a zsebébe a fecniket. Beállítottunk egy telefont, hogy percenként szólaljon meg, és akkor az egyikünk húzott egy lapot. A szavakat bele kellett fűznie a mondandójába, az érzelmeket fel kellett vennie. Nagyon jól szórakoztunk, mert mindkettőnknek jó a humora és igen nyílt a fantáziája.
 Úgy fognak hiányozni ezek a kis pizsipartik, ezek a kis játékok.. Megígértem Aninak, hogy ezeket meg fogjuk folyton újra és újra ismételni, hogy a hétvégét együtt töltjük, és remélem, ez így is lesz! Mindent meg fogok érte tenni! :)  
 Minden hiányozni fog, de mennyi mindent megszerethetek még! És ha valami nagyon jó, úgyis ott marad veled, még ha azt is hiszed, hogy nem! Ezt mindenkinek üzenem! :)