Sziasztok!

 Tudjátok, valahányszor nyitott ajtónál fésülöm a hajam, Amka mindig szúrós szemekkel néz rám.De én miért tehetek arról, hogy hosszabb a hajam?Ilyenkor mindig azt mondom, hogy õ miért nem tud örülni annak, hogy nekem jobb?Én is örülök, ha neki jó...akkor ez miért nem megy visszafelé?Szegény Amkám!Neki kulcscsontig ér a haja, nekem meg könyékig!A szalagavatóra olyan hosszú hajat szeretne, amilyen most az enyém, vagy még hosszabbat...Most a felnyírt részt is békén hagyja, és az a rész elég érdekesen néz ki, amikor azt vasalgatja...
 Sokszor éreztem a nyár folyamán, hogy írjak, de olyan szürkék a napjaim...azért Juan mindig ott van, hogy kicsit megfűszerezze nevetéssel, de rajta kívül olyan...unalmasak.
 Már folyamatban van a Mennyei titkok (a legújabb "könyvem") második része, az Angyali titkok.Annyira szeretem írni!ott nem áll meg az élet, vannak veszélyek, rejtélyek, kalandok, itthon az a legnagyobb rejtély hogy ki nem tette vissza a hűtőbe a sajtot!Dög unalom...Persze, vannak előnyök, mert a szüleimmel nagyobb látásviszonyban vagyunk, és persze, ezt a kis hülye gyerek unokabátyámat is minden nap látom.Néha már kicsit sok is, úgyhogy olyan kellemes megnyugvás tölt el, amikor mindenki elmegy dolgozni, és Juan is kijelenti, ő elmegy a haverjaival...szeretek egyedül lenni, nem is értem miért mondja mindenki, hogy maradjon velem valaki otthon.tudtommal elmúltam 14, és asszem nem vagyok éretlen fogyatékkal élő gyerek, úgyhogy talán nem gyújtom fel a lakást.
 Tegnap volt a kis nővérkém 19. szülinapja.Én előző nap megmondtam neki, hogy sajnálom, hogy ez más lesz, mint a többi, mert hiányt szenvedünk pár fontos emberben, és azt is, hogy nem lesz tortája, mert én képtelen vagyok megcsinálni a banántortáját, meg hogy nem rendezünk bulit, stb.
 Én azért szervezgettem magamban a dolgot. :) Szerda reggel felkeltem, nekiláttam a tortának, közben hívogatnom kellett Mamyt, mert én ehhez hülye vagyok.De végül csak megcsináltam.Kitakarítottam, Juan rendelt pizzát, meg áthívta Wyccykét, a barátnőjét. ;) Aztán csak úgy spontán felhívtam Marshallt, Juan ötletéből, gondolván, mi lenne nagyobb meglepi Amkának, ha a barátja már itt várja amikor hazajön.Átjött, és megbeszéltük, hogy amikor Amka - szokásához híven - bekopog, mert nem vitt kulcsot, majd ő nyit ajtót.Éppen a gyertyákat helyeztem el a tortán, amikor halljuk a kapucsengőt; ha valaki kapukóddal jön be, az itt a lakásban csöng.Marshallt előrelöktem, ő meg kinyitotta az ajtót...Amka full fehér lett, amikor meglátta, ki áll ott a küszöb túlvégén, és néhány másodpercre lefagyott.Aztán elkáromkodta magát ránk, bejött, elfújta a gyertyákat, ettünk a tortából, odaadtuk neki az ajándékokat, stb.Én egy vastag, kicsit, spirálos füzetet adtam neki, amire már régen fájt a foga, szóval örült neki.Aztán Marshall elvitte Amkát valami romi helyre, és Juan is hazakísérte Wyccykét.És újra egyedül...csak az enyém a ház...Amíg ebben a gondolatban fürödtem, hallom a ROAD számok közepette, hogy csönget valaki.Na, gondoltam, ki nem vitt kulcsot?Ajtót nyitottam, és a hiány hazajött.Először lefagytam, aztán megdermedtem, aztán csak álltam mozdulatlanul.Egyszerűen ez hirtelen jött, hogy itthon van...de örültem neki, természetesen. :) <3 Juan is frászt kapott, amikor meglátta.Aztán hamarosan Marshall és Amka is befutottak Kereszt apuval.(Mindkettőnk keresztapjával, mivel az egy ember)Annyira örültem Bercinek!Megöleltem, a nálam kb. 5-6 centivel magasabb keresztapámat.Mamy arrébb lökte, ő meg csak zsörtölődve odébb lépett.Aztán hatalmas szemekkel ránéz, és azt kérdezte: "TE MEG HOGY A *** KERÜLSZ IDE?!" Mamy ezen csak nevetett.Keresztapu nagyon nagy forma!Annyira fárasztó..
 Hajnali...vagy fél tizenegy...vagy éjfél...nem is tudom, mikor mentek el a Kereszt apuék...nem is emlékszem, miért hívta régebben mindig Amka Kerszt aput Bercinek...Hm, mindegy. :DAmka azt mondta, még soha nem volt ilyen j szülinapja...úgyhogy, Veronika, jó munkát végeztél..a többiek is jók voltak, de te, á, te túl tettél mindenkin, ahogy szoktad.Ügyes voltál - mondtam magamnak! ;)
 Aznap este még meg akartunk nézni egy horrorfilmet, ami végül nem indult el, úgyhogy másnapra halasztottuk.Nagyon jó volt, a címe Démonok között.Vannak benne durva részek, de nem olyan "rosszat-álmodós"...Csak nem ajánlatos nyikorgó ajtók és erős huzat mellett nézni.. :) Mert akkor komoly szívroham lehet a következmény.. ;)
 Hjaj, gyerekek, olyan hamar elrepült ez a nyár...tegnap még csak június huszadikát írtunk, most meg menni kell tankönyvvásárlásra...elég gáz..
 Nem is tudom, melyik bejegyzésnél, de másoltam be egy verset...A kedvenc költőnk alkotott még azóta, amit szeretnék veletek megosztani, mert tényleg tehetséges az én csillagom!

Emlékedre, szeretettel

"Emlékedre írom ezt a verset most neked,
mert a sok közös emléket, úgy tûűik, elfeleded...
Nem számít a szép, nem számít a jó,
nem számít a hazug és az igaz szó.

Nem tehettem semmit, elhagytál másért,
mégis úgy gondolom, téged nagyobb kár ért.
Szerelmeddel immár nem táplálsz semmit,
ennél többet érdemeltem, nem csak ennyit.

Nem kértem sokat, csak téged, hogy szeress,
nem azt, hogy mellettem még mást is keress...
Ha nem vagyok elég jó, ennyi, így jártál,
többet adtam neked, mint amit valaha kaptál!

Nem kell könyörögnöd, mostantól vége,
és ne kérdezd többet, hogy szeretlek még-e.
Elmehetsz oda, ahol eltűrnek téged,
mert én ezentúl látni sem akarom a képed..."
Szőnyi Amanda

Hát nem tünemény?Maga a kedvesség és empátia megtestesítője! :) Neem...Nekem nagyon is tetszik ez a vers.Szerintem frappáns, és igaz.Ilyen felfogása lenne mindenkinek, nem lennének tinidrámák, és kevesebb lenne az öngyilkosok száma is...
Nos, kedves olvasóim, ezzel ennek a bejegyzésnek sajnos vége, mert nem jut több téma az eszembe. ;)

Sziasztok! :*