Sziasztok!

Ha elolvastátok a címet - van, aki nem szokta, sokak között néha én sem -, és ha angolosok vagytok vagy nem, csak értettétek, akkor ez ha nem a mai világban lennék, meglepő lenne.Ha nem értettétek, ez angolul annyit tesz: démonok.Több oka van, hogy ezt a címet választottam.Azért is, mert az Imagine Dragons Demons (https://www.youtube.com/watch?v=z0kGDLzZ05E ) számát hallgatom.Még Vikus mutatta - ezt is...De, persze, nekem azért nagyon is tetszik, természetesen.Vikusnak jó ízlése van, csak a pasikkal kapcsolatban nem...vagy nekem van ízlésficamom, nem tudom, de nekem nem-igen tetszenek azok, akik neki - hál' istennek...bár mi képtelenek lennénk egy fiú miatt összeveszni, akármennyire is tetszik az illető.Hogy úgy fogalmazzak, ahogy Briggs a köteteiben: Mi, női Alfák nem fogunk harcolni...max hatalmi játszmát vívhatnánk. :) Még jó, hogy mi nem vagyunk Alfák.Illetve...mindketten dominánsak vagyunk.Nincs Alfa.A lányok (Bedy, Ani, Szoni, Dilike) meg a falkánk.Ez így van.Nyílt titok, ha így tetszik.Mindenki tudja, de senkit nem zavar.Én úgy fogom fel, hogy milyen összetett kis szervezet vagyunk...Azt hiszem, inkább szervezet, mint igazi falka.Mivel mi nem vagyunk vérfarkasok, és nem harmincan negyvenen vagyunk, csupán hatan.De ezek a "hatalmi körök" mindenhol megtalálhatóak.Mindenhol; a természetben, az emberek között amióta csak létezek emberek és még mindig.A természetben igaz, hogy egyik megöli a másikat, míg az embereknél csak képletesen tapossák el a másikat - remélhetőleg.Én sosem élnék - és nem is éltem - vissza soha a dominanciámmal, bár velem már sokan szemétkedtek, lenéztek.De talpra kell állni!Csak ennyit tudok mondani erre.Nem tudod levegőnek nézni az illetőt, mert akkor csak egyre gyűlni és gyűlni fognak benned az elhangzottak.És mivel én nem könnyíthetek úgy a lelkemen, hogy lekeverek egyet, mert ugyebár megígértem Maminak, hogy nem teszem - bármennyire is rohadt jól esne, nekem. :D

Az iskolai napok egyre hosszabbnak tűnnek.Egyre nehezebbnek, mintha ólomtömböket raknának a felemre, és úgy kéne lefutnom a maratont, egy hang nélkül...szeretek futni, de még ez sem lenne semmi senkinek.Ezért sem lennék futó; a sok elvárás, hogy folyton szárnyald túl magad.De a legjobb könyv után is jöhetnek felejthetetlenek.Én már csak tudom! :D
 Ezért ha az iskolában az órára pillantok, mindig örömmel nyugtázom, hogy már csak öt perc van hátra.Ilyenkor fellélegzek és hátradőlök.Most sem teszek sokkal különbet.

Elkezdtem az Utolsó tánc második részét - nem értem, miért.Még az sem alakult ki bennem, miről szóljon.Akkor meg hogy foghatsz neki egy könyvnek, ha még azt sem tudod, miről szóljon?Hogy kezdhetsz neki egy receptnek, ha nem tudod az elkészítését, csak a hozzávalókat?Hogy kezdhetsz el csak úgy kötni, ha nem tudod, mit köss? 
 A Történetem egyre jobb, színesebb lesz; a másodikban már vámpírok is előfordultak, a harmadikba már néhány vérfarkast is csempésztem...nem tehetek róla, én imádom az ilyen agyatlan, alaptalan thrillereket.Ahogy a 21. század is, ezért gondolom - vagy remélem - hogy venni fogják a könyvem.De ha már a családomnak vagy a barátaimnak, ismerőseimnek tetszik, és büszkék rám, akkor már megérte. :) Ani olvassa már csak a Történetem.Mindig elmondja, hogy tetszik neki, büszke rám.Ez olyan jó érzés;ha értékelik azt, amivel fáradtál.Mami is kérdezgeti, hogy mikor lehet már elolvasni, de nem olyan jó, hogy megmutassam neki.Félek, hogy nem tetszik neki.Hiába mondja, hogy tetszeni fog neki, akármilyen is, ez engem nem nyugtat.Na meg, először az elsőt kellene elolvasnia, de az...egyik felét átírtam olvashatóra, de a másik - a nagyobbik - fele még...eredeti, hogy finoman fogalmazzam, nyers.A nyári szünetben majd lesz időm, bőven kidolgozni egészen a részletekig. :) Már annyian várják, ez olyan jó! :DDD

Sziasztok!