Sziasztok, blogolvasóim!

 Ti is emberek vagytok, nektek is vannak rossz napjaitok, rossz évetek, balszerencsés egybeesések.De van olyan, amikor mondjuk elfelejtettél tanulni egy dolgozatra vagy felelésre, vagy csak rohadtul nem volt kedvetek, mert inkább olvastátok az imádott könyvetek, ami mindig olyan csábítón hever a kanapén vagy az asztalon, hogy azt mondod magadban: ˝Csak néhány oldalt!˝.Három órával később én is mindig szidom magam, hogy tanulni kellett volna, mégsem érzek egy csepp bűntudatot sem. :) És a dolgozat napján meg izzad a tenyered, izgulsz, hogy nem tanultál, és tanulni kellett volna, és ebből nem lehet jövő, hogy olvastál, a tananyag meg fontos - én még ilyenkor sem érzek megbánást -, és írsz puskát.
 Szerencsének hívjuk azt, amikor nem buksz le egy ilyen helyzetben, és megígéred magadnak ilyenkor, hogy a legközelebbire tanulsz.Valaki tanul is, valaki csak átnézi és dolgozat előtt ostorozza magát, hogy semmit nem tud - és megírja hibátlanra -, valaki ilyenkor sem tanul, mert a könyv legizgalmasabb részénél tartott, és hát akkor hogy lehet abbahagyni?!
 Szerencsének hívjuk, amikor esik és pont van nálunk esernyő, vagy hogy lemegyünk a boltba egy kiló kenyérért - mert anya leküldött - és a jutalmadért, egy üdítőért, amiért te olyan hősies és bátor voltál, hogy lementél, és a zsebed mélyén épp megbújik egy fölös kétszázas, amit aztán visszakérsz anyától, mondván több lett a kenyér ára abban a boltban.
 Én amennyire csak lehet, ennek az ellentéte vagyok: mindenhonnan elkések, mert hopp, otthon maradt a kulcsom, ezért le is késem a buszt és vagy fél órát állhatok esőbe, mert az esernyőm is otthon maradt, és sóvárogva visszaemlékszem a reggelre, amikor a kezemben volt a kapucnis felsőm, de aztán felvettem egy másikat; sosem tudok magamnak jutalom-ücsit venni, mert húsz forint hiányzik, nem tudok puskát írni, mert kifogyott a kedvenc tollam.
 De ezeknél sokkal jobban fáj, amikor Apca néhány órányi velünk töltött nevetés és beszélgetés után búcsú-puszit nyom az arcomra, megölel, azt mondja "Szia, Törpikém, legyél jó!" és elmegy.Olyankor mindig a szobámba vonulok és csak nézek ki az ablakon könnyes szemmel, hogy mennyire hiányzik, pedig öt perce, két órája, egy napja még itt volt.Annyit ölelgettem, hogy a pólómon még érzem az illatát.Az Apcák sajátos, megnyugtató illata, és cigiszag, nekem mégis az egyik legkedvesebb illat az egész világon.Három ilyen gyönyörű, tökéletes illat létezik csak számomra; Amkáé, Mamyé és Apcáé.
 Szerintem az a balszerencse, amikor a szüleid elválnak, és nem láthatod őket nevetni a konyhában a vacsorát készítve, nem hallod át a párnán, amit a fejedre szorítottál, hogy elnyomd a kettejük hamiskás és erőltetett énekét, nem léphetsz úgy a házba, hogy azt kiáltod "Apu, anyu, megjöttem!", nem csinálhattok több közös képet, amin az egész család rajta van, amit aztán kiteszel a faladra.Ez valaki szerint balszerencse, valaki szerint a sors műve, egyesek úgy tartják, valami vége és valami kezdete.Én úgy gondolom, hogy: basszus, most vagy anyám van, vagy apám.És ez nem egy váza, amit meg lehet ragasztani, vagy nem egy dolgozat, amit ki lehet javítani.Ez az élet, ami élesbe megy.
 Jönnek az ünnepek, és minden egyes dísz egy rohadt nagy gyomron vágás, hogy nekem ilyenkor sem gyűlik össze a család.De ilyenkor mondom azt, hogy az élet vagy rosszul kezdődik és jól végződik, vagy jól kezdődik, de azt vissza kapod.De most nem a tanulásról beszélek, mert azt Te tanulod meg, és Te írsz belőle jó jegyet, ami majd Neked fog sokat számítani a továbbtanulásban.Szerintem ha az élet rosszul indul, nem magányosan fogsz meghalni.Mondhatnám: Istennek célja van velünk.És szerintem ez nem is hülyeség.Miért ne lehetne egy kitűnő tanuló pankrátor, vagy egy szemüveges, vékony lány, aki még a saját lábába is megbotlik, focista, és miért ne lehetne egy szégyenlős, "szerencsétlen", érzékeny lány egyszer nagyon fontos ember valahol.Én drukkolok minden esélytelennek a ritkán nézett bokszmeccseken is.Mert ha én, aki gyűlölt a könyvekre nézni is, egy Picasso festményre azt mondta volna, ronda, és a Titanic filmre, hogy nyálas, és most a művészet minden ágát imádja, akkor egy úszó is lehet pilóta.. Nem tudom, honnan jött ez a hasonlat, de értitek, nem?! Ha egy szuper suliba vágytok, harcoljatok érte, amíg még lehet!(Ezt most azért mondtam, mert más sem jár az eszemben, minthogy felvegyenek álmaim sulijába!)
 Ugyan a Titanicot még mindig nyálasnak tartom, ez a bejegyzés remélem nem volt túlságosan azt! :D

Egy idézet most túlzás lenne, úgyhogy itt egy kép, és búcsúzom:

Sziasztok!