Sziasztok!

 Ilyen hetet...!Nem is, inkább két hetet.. Ott kezdődött, hogy hétfőn kezdett kaparni a torkom.. Kedden már egyenesen szúrt, mintha kis üvegszilánkokat nyeltem volna... Szerdára teljesen berekedtem... A csütörtök már orrfújással, felfájással telt... És pénteken, a suli buli napján tökéletesen megfáztam, akárcsak Vikus és Dilike, Bedy el sem jött.. :) Hátvégére még rosszabb lett, és ez átcsúszott a másik hétre... Ahh, de utálok beteg lenni..
 Na jó, ennyit ezekről a szar influenzásan az ágyban töltött tíz napról..
 Most pedig had meséljem el, hogy megírtam eddigi "könyveim" leghosszabbját, 243 oldalt az Angyali titkok 2. részét, a Mennyei titkokat... illetve, még nem fejeztem be, de már a vége felé tartok.Lesz egy olyan..250 oldalas ez a regényem. :D Igazából nem boldog vagyok, hogy ilyen hosszú lett, hanem elkeseredett, hogy a többi miért nem lett ennyi.Később átnéztem az előző történeteim, és miután kiröhögtem magam a sok elíráson, a régi macskakaparásomon, amit én szépnek hittem, és a jó kis poénokon, amik csak nekem viccesek, rájöttem, hogy az egy évvel ezelőtt ( ó, erre majd mindjárt visszatérek :D ) írt sztorik inkább emlékeztetnek egy forgatókönyvre, mint regényre.. Hat "könyvet" írtam eddig, ebből négyre alapos javítás szorul.. De hát, egy tizennégy éves lánytól nem várhatnak el olyan kifinomult és furfangos megfogalmazást, mint Nalini Singh-től..
 Visszatérve az egy évre, el is felejtettem az előző bejegyzésemben mesélni (na meg nem is nagyon illett oda bele :D ), hogy most november 19-én volt egy kerek egész éve, hogy elkezdetem írni.Akkor álmodtam meg az első könyvem, a Véres álarcot (aminek még mindig csak ezt a címet tudtam kitalálni).Ez egy nagy fordulópont az életemben, hiszen egy év alatt hat történetet írtam, még úgy tízet kitaláltam és sokat le is rajzoltam. :) November 19... Soha semmi jobb nem történhetett volna velem, mint az az álmocska.. Néha eltűnődöm, hogy vajon, ha akkor nem álmodom azt, vagy előbb alszom el, netán később, vagy azon az estén nem is alszom, vajon rátaláltam volna az írásra.. Hogy előbb-utóbb ezt a pályát választottam volna, és sajnos nem tudom rá a választ, de hálát adok az égnek, hogy így alakult.Sok dologban örömömet lelem, de az írás az én szerelmem.És soha de soha nem hagyom el! :D

 Most pedig a legfontosabb témáról beszéljünk, ami már hónapok óta kerülget minket: karácsony. Már csak 10 nap, emberek! 10!! Az egy hét és még három nap.. Bárcsak már holnap lenne karácsony, igaz?! Én szeretném már, mert tudom, hogy mit kapok... :D De nem árulom el, furdaljon benneteket a kíváncsiság még 10 napig! Bár nem hiszem, hogy titeket az én ajándékom érdekelne első sorban,. hiszen kit nem a sajátja foglalkoztat?! Nemde?! :) 
 Én minden évben írtam karácsonyi listát, már azóta, amióta megtanultam írni.Azelőtt lediktáltam Mamyéknak, ők leírták és annyi.Zsebre tették a papírt, kocsiba ültek, megvették, és elvittek a Nagypapámékhoz, hogy ne kutakodhassunk, de persze néhány nappal karácsony előtt mégiscsak visszakerült a mi lakásunkba, és akkor Amkával elkezdtünk kutakodni.. Illetve, csak ő, mert én jó gyerek voltam, és pont ezért be is köptem Mamyéknál, főleg, ha nem mondta meg, hogy én mit kapok.Ez volt nálunk a legnagyobb karácsonyi hagyomány, a  mai napig űzzük, hiába vagyunk tisztába azzal, mit kapunk.
 
Na most ez idén nálunk úgy megy, hogy én tudom, mit kapok, Amka is tudja, hogy ő mit kap, Mamy is tudja, hogy ő mit kap, és ha csak egy kismadár el nem csiripelte Mr.Horgásznak, hogy ő mit kap, ő az egyetlen, aki nem tudja.Ez egy érdekes karácsony lesz, már előre látom, senki nem fog meglepődni, mindenki fogja az ajándékát, félrevonul, és majd januárban, amikor menni kell a suliba meg dolgozni, találkozunk.
 A tavaly előtti is egész jó volt, akkor is mindenki tudta előre, mi lesz neki a fa alatt a nevével felcímkézve, de egy nappal előbb kaptuk meg, mert már nem bírtuk.Akkor még Budaörsön laktunk, a kedvenc költőmről elnevezett utcában.Őszintén szólva, utáltam ott lakni, de valahogy mégis voltak szép emlékeim arról a helyről.. Na nem az, hogy csak kályha, vagy mi a szösz kint a garázsban és onnan áramlott be a meleg - elég hanyagul, ha kint -8 fok volt, bent alig 10 fok -, miután Mamyék hazaértek és begyújtottak, mert nekünk nem szabadott. És amikor Mamyéknak kicsikét tovább kellett bent maradniuk a munkahelyükön, már azon voltam este kilenckor, hogy feltépem a parkettát és tüzet gyújtok bent.
 Vagy a tavalyi karácsony, amikor csak Mamyék kezébe nyomtuk a listát, hogy mit kérünk és annyival el volt intézve. :) Persze, akkor volt egy kis izgalom, hogy a listáról most akkor melyiket kapjuk, de Mamy az enyémet elmondta Amkának, Amkáét nekem, mi meg a testvéremmel megosztottuk egymással a titkot, és ezzel újra lelőve a meglepetés. De majd egyszer sikerül meglepni! :D
Legyen nektek is izgalmas kincskeresésetek a házban, ha nincsenek otthon a szülők! 

Sziasztok!