Tükörhegyen vannak azok a házak, amikről az ember a legjobb álmait álmodja. De ahogy ott jártam ma, a látszólag tökéletessége azoknak a házaknak arra ösztökélt, hogy fogjak valami éleset, és az összes ott álló BMV és Lexus kerekét kilyukasszam, majd fogjak egy gépfegyvert és szétlőjem a házakat, a díszkutak szökőkút forrását, a csicsás és méregdrága kinti lámpákat és sötétített ablakokat. Romokban akartam látni az olyan házakat. Elpusztulva. Tönkretéve. És vannak ismerőseim, tudom, milyen elkényesztetett világi suttyók laknak ezekben házbemutatós kellékekben, vagy egy egyszerűbb néven "Barbie álomházakban".
  Tudjátok, én belegondoltam, milyen lehet egy ilyenbe "hazaérni"... Jártam már ilyen házakban, és nem volt otthonos. Egy szép ház volt, és ennyi... Láttam olyat, minek bejárathoz vezető lépcsője, és annak tetején az ereszt tartó oszlopok valami márványra hasonlító, fehér kőből készültek, amit csak egy olyan ember engedhet meg magának, akinek egy szobor áll a kertjében... -_- egy szobor, értitek?! Volt, amelyik visszafogottabb volt, kevesebb ablakkal, egyszerűbb, nem puccos amerikai stílussal és olyan gyeppel, ami sosem nő, minden évszakban zöld, és él. Ezek általában fehér színűek voltak - ha volt belőle kettő -, és ami megragadta a figyelmemet, az egy kis, az ajtó külsejére akasztott "HOME" felirat volt az egyiken. Erről azonnal eszembe jutott az a, csakugyan "HOME" felirat, aminek minden betűjét Ani anyukája csinált, dekorált és ragasztott ki a falra, függőlegesen. Ani anyukája eszméletlen jól dekorálja és díszítgetni az otthonát olyan kis jópofa mütyűröktől az elképesztően szép festményekig - amiket szintén ő csinált -, hogy az ember órákig csak nézegetné azokat.
  Én is próbálom széppé varázsolni a szobámat, hogy, ha bejön valaki, forduljon egyet a tekintete a falakon, és elámuljon rajta. Ezt úgy szándékozom elérni, hogy néhány lépést teszek, hogy otthonosabb legyen, vagyis kiragasztottam a szobámban a szekrényre és a vitrin belső felére néhány képet, az asztalomon is van egy, keretben - és imádom. :) A parafatáblára nem csak emlékeket, de inspiráló és a kivételesen jól sikerült kisebb rajzaim is kiaggatom. Nem mellesleg: az ágyam feletti falrészt üresnek éreztem, úgyhogy ollót és ragasztót ragadtam, vágtam ki erősebb, fehér lapból pillangókat - amik mintáját a neten néztem -, majd színes papírból is vágtam, de kisebbeket, amiket aztán a fehérre ragasztottam, és így a falamra, úgy, hogy először csak egy pillangó van, aztán kettő, három, egyre több, és így futnak végig a falon a könyvespolcig. De ezek annyira nagyon jók lettek, hogy szeretnék majd még csinálni ilyen lepkéket, és végig akarom vezetni a következő falig, a tévémig, vagy talán még azon is túl, de az ajtómig már nem érnének el, csak simán szétszóródnának... Bár akkor le kell vennem pár rajzot - amit nem is bánok, mert így is úgyis lekerültek volna: már régiek. Úgyis Mamy mindig ácsingózik a rajzaim után... :) Párat, amiről úgy gondolom, érdemes kitenni, kiteszem.. Ami inkább olyan, hogy szép, de nekem nem tetszik - az Mamyinak úgy is -, majd neki adom... :) Neki minden kell, ami, idézem "nekem nem számít, ha profi, vagy ha csak húztál néhány vonalat egy lapra, amíg a te kis kezeddel csinálod, nekem tetszik és tetszeni is fog"... :) Ez oda-vissza működik, természetesen.. <3
  Bár Mamy nem ismerné el sosem: neki is van ám kézügyessége! Régen Mamy egyszer csak kedvet kapott ahhoz, hogy gipszkereteket öntsünk és kifessük, közepére valami szép szalvétát varázsoljunk. Ebben nagyon is hasonlítok Mamy-ra: ha én kedvet kapok valamihez, és nézegetem, és megtervezem, hogy csináljam, onnantól fogva csak azon jár az eszem, és azt akarom csinálni, és azonnal azt kell csinálnom, mert megőrülök... Ez a túlbuzgóság, természetesen a házi feladatomra soha nem volt hatással... :D
  Én szeretek alkotni, új dolgot csinálni, régi, bevált módszereket alkalmazni, én mindent szeretek kézzel csinálni, még a festményeimbe is mindig belemászok az ujjaimmal.. Úgy egyszerűbb festeni, esküszöm! :) Fel is vagyok néhány ilyen oldalra regisztrálva, mindig kapok emaileket az új dolgokról, és annyira lenyűgöznek! Annyira, mint az IKEÁ-s magazinok... *-* Úhhuhhúú... azokat imáádom! Most is át fogok nézni párat és olyan méregdrága bútorokról fogok álmodozni, amiket valószínűleg soha nem tudok megvenni, de se meg venném... Az én otthonom sehogy sem tökéletes, ha nincs benne az, aki azzá teszi... :) (Ez aranyos és bölcs volt, levédetem XD )

Sziasztok legközelebb! :*