Sziasztok!

Ahogyan szoktam kezdeni, vegyük először a hétfőt.Készültem a keddre, ugyanis megint mentem a sebészetre.Most a nagymamám is jött, úgyhogy nem unatkoztam.Nagyon sokat ültünk a rendelőben, de végre behívtak.A nővér lecserélte a sínt, az orvos meg még egy hetet mondott gyógyulásra a kezemnek.Azért remélem jövőhéten már leveszik, ugyanis kezd kissé kényelmetlenné válni, hogy nem tudok elmosogatni (ugyanis a kötés nem ázhat el), és Mamy nem bíz rám semmit.Még a teregetést sem.És nem érti, hogy ettől én olyan elesettnek érzem magam.Gondolom sokan nem szeretitek a házi munkát, ahogy én sem, csak zavar.De már csak néhány nap.    
A kedd nagyon zsúfolt lesz, mivel az nap kell ugyebár visszamennem a sebészetre, aznap lesz egy énekkari fellépés, és az nap találkozom egy régi osztálytársammal.Olyan rég láttam, meg sem fogom ismerni.A sebészetre reggel szándékoztam elmenni, de akkor nem érek vissza a fellépésre (nem mintha nem imádnám amikor kiégeti a szemem a reflektorfény).De délután meg azért nem mehetek mert találkám van.Nem tudom mi legyen.De ráérek még eldönteni.
A hét többi része nem volt túl érdekfeszítő kivéve a pénteket és a szombatot.Pénteken nem volt suli a Zimándy-ba.Igazgatói szünet volt.Mi Szonival kihasználtuk, és elmentünk megnézni azt a gyűrűt, amit már rég kinéztem magamnak.Olyan gyönyörű!Azt hiszem már megemlítettem itt a blogban.Nagyon sokat nevettünk, és elterveztük, hogy majd az őszi szünetben elmegyünk, és megnézünk valami filmet, plázázunk, meg hasonló.A szombati egy elég vacak nap volt.Péntek este megbeszéltem Apcával, hogy a nagymamámnál találkozunk, és onnan elmegyünk hozzájuk.Szombat reggel a csengőhangomra ébredek fél kilenc körül.Felveszem, és Apca szólt a telefonba.Azt mondta, hogy nagyon rosszul érzi magát, de azt mondta, ha alszik rá egy-két órát, akkor jobban lesz.Próbáltam neki mondani, hogy pihenje csak ki (habár nem találkoztam vele már vagy 3-4 hete, én pedig mindig is apás voltam, szóval ez elég rossz).Lementem a nagymamámhoz.Apca azt mondta, hogy délben már ott lesz a nagymamámnál.Délután háromig vártam, majd felhívtam.Még a hangja is fáradtnak tűnt.Most megint nem láttam Apcát..:(De most mit lehet tenni..
Idézet:"Ne a valóságnak higgy, hanem az álmaidban!"

Sziasztok!