Sziasztok!

 Ma megkíméllek titeket az én gondolataimtól, fárasztásomtól.De ne csüggedjetek, van még remény!Van egy kis csillag, aki azóta ragyog, hogy ismerem, csak nem jöttem rá, mennyire.Már említettem a blogom folyamán.És ma az ő fényével árasztanám fakó mondandóim.Ezt ő írta.Lenyűgözött vele, és annyira imádtam, hogy nem tudott nemet mondani, amikor megkértem, had tegyem bele a blogba.Egy ellenségéről írta, és ez valóban, ha odafigyelünk, kiderül a kis virágnyelvű sorai között kutatva.
 Régóta ismerem őt, és tudtam, mivel tölti a szabadidejét, mit dugdos előlünk, mivel bujdos a sarokba egy tollal a kezében, és satíroz bőszen.De hogy ő ennyire tehetséges, hogy ennyire legyen hozzá érzéke, kellemesen meglepett.Talán ismeritek névről vagy felismeritek, mert ő az én kis csillagom!Az örök barátnőm, az anyám, és minden jó dolog ezen a szemét világon.Íme, immár a kedvenc versem, a legkedvencebb szerzőmtől: 

Csodalény

Ott lakik a csodalény,
hol ébred reggel a fény.
Így világítja meg aranyló haját,
hogy felfedje neked báját,
melybe majd belehalsz.

Rád néz a csodalény,
tekintete csupa csoda, kény.
Testéből árad a pusztító erő,
s a szerelme oly felemelő,
melybe majd belehalsz.

Utánad nyúl a csodalény,
nem adlak, biz, nem én!
Óvakodj Tőle, add nekem
szerelmed,
mielőtt Ő elveszi lelked,
melybe majd belehalsz.

Szőnyi Amanda 

Én ezt ahányszor elolvasom, együtt érzek vele, és annál jobb a vers.Újra és újra átfutom, és mintha más verset olvasnék; nagyszerű.
 Neki valóban csak a tehetsége van, meg papír és toll.Ebben nagyon hasonlítunk.Csodát tudunk teremteni egy lapra.Csak én utána letépném az én részem, összegyűrném és eldobnám, hogy csak a legjobb maradhasson a lapon.
 Van ennek a kis csillagnak több verse is, de szerény a találékonyságára, a műveire.Én nem vagyok szégyenlős, inkább félek a negatívumoktól.De neki nincs mitől tartania!Ezt őszintén állítom, és egyszer remélem megtisztel majd azzal - már ha minden jól sikerül -, ír az egyik könyvembe egy ilyen szépet.
(Komiba jöhet ám vélemény!)

Sziasztok!