Sziasztok!

 A Bálint Márton Általános és Középiskola nyílt napjára mentünk hétfőn.Még csak egyszer voltam abban az épületben, amikor a TIFÓ-n voltunk (erről majd később) és akkor is csak a Sportközpontba.Most viszont maga az épület volt a középpont, és az, hogy mit kell róla tudni, mit adhat.Ezt egy egyórás tájékoztatóba belefoglalta az iskola igazgatójának dörmögő, tekintélyt parancsoló hangja.Ekkor mondom, hogy az ilyennek kell tanárnak menni, akinek ekkora a karizmája; már szinte tanár úrnak akartam szólítani.Ha személyesen beszéltem volna vele, biztos vagyok benne, meg is történik, ezért örülök hogy abban a kényelmes, helyes kis székben megmaradtam.Kérdezhettem volna is, de annyi mindenről beszámolt, lefogadtam volna, hogy hogyha esetleg megkérdem, hány tégla alkotja az épületet, arra is válaszol.Mindenesetre nem volt kérdésem, mindent megértettem, ami fontos, megjegyeztem és körülbelül ennyi.Utána választási lehetőséget adtak, hogy ki hova szeretne beülni órára a kilencedikesekhez.Mi (Dilike, Vikus, Bedy és én), a 9/Ny (nem írtam el semmit, az "Ny" nyelvi előkészítő, azaz a "nulladik" éve a diákoknak) osztálya angol órájára ültünk be egy tizennyolc fős terembe.Az is szűkös volt, mint a létszám, de az egyik oldalon hatalmas, színtiszta üvegablakokon szűrődött be a nap meleg sugarai.Az villany nem is kellett, bevilágította az apró terem visszafogott létszámának közösségét.Ez nagyon tetszett.És azt hiszem, évek óta most nevettem először egy angol órán.A tanítónő kedves, elöl már ősz szálakkal tarkított, a végén azonban még élettel teli barna haja volt, és örömöt sugárzó, kék szemei, amivel üdvözlőn simított végig a tömegen, rajtunk.Ha én ebbe a suliba fogok járni, gondoltam, ehhez az angolos tanítónőhöz szeretnék járni.Olyan kedves volt; ha egy diák elrontott valamit, halkan kijavította, segített nekik, hogy megértség a nyelv bonyodalmait, újra és újra elmagyarázta, amit valahogy sehogy sem értettek.Mondanom sem kell, azonnal megkedveltem azt a nőt.Az óra után még visszahívtak minket az előadóterembe, hogy újabb órákat soroljanak fel, és válasszunk, hova megyünk.A 9/a osztálynál döntöttünk, és bementünk fizika órára.Semmi kedvem nem volt, másnap, kedden is fizika volt, úgyhogy addig nem is akartam látni semmi ehhez kapcsolódót, amíg haza nem értem.A fizikát tanító, kissé őszes, bajuszos férfi nagyon jó, kedves tanárnak bizonyult úgyszint.És még humora is volt!Abban az iskolában tolongnak az ilyen tanárok?!Amit hallottam az óráikon, mindent értettem, és azt kívántam, bárcsak abban a padban ülhetnék.Fizika óra után tettünk egy kört az iskolában.Az tetszett mindenek felett a legjobban, hogy mindenütt tágas, hatalmas nagy ablakok tátongtak, hogy beengedjék a nap kellemes nyalábainak aranyló fényét.Az ajtók, a termek, az ebédlő, a Sportközpont olyan modern és barátságos volt, olyan békés és színes, mint egy gyerekszoba, nem mint egy iskola.Ha ne lett volna ott annyi diák, el se hittem volna, hogy oda tanulni járnak a gyerekek.Nagyon tetszett ez az iskola, és biztosan meg fogom jelölni, de ez nem tud rajzból képezni engem, legnagyobb sajnálatomra. :( Tényleg sajnálom, mert azok a termek, folyosók, szekrények és ablakok...!A Zimándyban hiányzik a fény, a modern árny, mint ami a Bálint Mártonban viszont megvan.Bárcsak lenne rajzos képzés ott, bárcsak, bárcsak..!De ki tudja..?Hátha kiötlök valamit, csk odamehessek! <3

Sziasztok!