Sziasztok!
Az összes vámpíros, vérfarkasos, és mágikus lényes thriller alapja, ha jobban megnézzük, tök ugyanaz.Az külömbözteti meg őket egymástól, hogy az egyikbe a vámpírok meghalnak a napon, a másikban nem, az egyikben a vérfarkasok sec-perc alatt átváltoznak, amikor akarnak, a másikban fájdalmasan és göcsörtösen, a Hold feljövetelekor.Na meg hogy a lány melyikbe zúg bele, és hogy az micsoda.
Én láttam már az Alkonyat összes részét, bár sosem voltam rajongó.Láttam a Csontvárost - többször is - de én ennek sem vagyok a híve.bára, az igaz, ebben vannak démonok, meg árnyvadászok, meg démonvadászok, meg isten tudja mik!Olvastam a Megszólít a Holdat is, és úgy vélem, az írott szó nekem jobban fekszik, mintha látom az "igazi" bordákat és húscafatokat, amik két másodperccel ezelőtt még emberek voltak.Van gyomrom az ilyenekhez, nem azért (egy filmtől, vagy a valódi vértől, sebtől - még a súlyosabbtól is - még sosem hánytam, el magam, de még rosszul sem lettem), de én valahogy azt jobban értékelem.Ne értsetek félre, imádom a filmeket, de valamelyiket inkább lapokra nyomva, szavakba zárva élném meg.A színészekről nem is beszélve!Csapnivaló embereket vesznek fel manapság fontos szerepekre, és kapnak Oscart azért, mert egy helyben álltak - na nem mindegyik, sokkal egyetértek.Leonardo Dicaprio egy olyan színész, aki megérdemelt volna legalább egy Oscart.Én csak egy filmet láttam tőle - nem, nem láttam a Titanicot, de Vikus azt is felírta a listámra, hogy nézzem meg (Vikus írt egyszer nekem egy listát a füzetembe, hogy mit kell megnéznem, mert nagyon jók.), ezzel a filmmel együtt -, az Egy kosaras naplóját.Érdekes film, de nagyon jól játszik benne, és én mindenkinek bátran ajánlom, hogy nézze meg.Egy kosaras srácról szól, aki drogozik.Az egyik, fontos meccsén is beszív, és lebukik, ezért kitiltják őket a csapatból.Később a suliból is elbocsáltják.Az anyja elküldi otthonról, mert egyre többet drogozik.Az utcán köt ki, ahol egy régi ismerőse rátalál, és segít neki;befogadja, és elzárja minden károstól.A srác elszökik, és a régi haverjával rabolgatnak a környéken, hogy teljen drogra.Egy alkalommal azonban lebukik, és hónapokat tölt a börtönben.Amikor kijön, az utcán megtalálja egy - szintén drogos - barátját, aki felajánl neki egy kicsit, de ő visszautasítja.A tanúságos film igaz történet alapján készült.A fiú végül megváltozott, leszokott, ami nagyon nehéz lehet egy ilyen számára.Én nem attól tartok, hogy rászokok a drogra vagy a cigire - én túlságosan aggódom az egészségemért -, de féltem a családtagjailmat.Úgy nőttem fel, hogy az anyukám, az apukám, a nagymamám, a nagypapám, a nagynéném - három is - cigizik.Én ezzel úgy vagyok,. hogy jobb a drognál, de nem jobb az egészséges életmódnál.Amint mondtam, én túlságosan aggódom az egészségemért.Még az italt sem bírom - nem szeretem - túl erős, és ha csak belegondolok, hogy ezzel valamilyen szinten pusztítom az agysejtjeimet és magamat, rosszul leszek.Vikus ugyanígy van, csak ő még ráadásba hipochonder.Ez viszont egészségtelen is lehet...irónikus, nem?Aki ennyit törődik a tisztasággal, az még pórul is járhat...mondjuk, én nem vagyok hipochonder, de miután gépeltem, utaztam, kutyát sétáltattam, levittem a szemetet, takarítottam, mint mindenki, úgy én is kezetmosok.Volt már olyan is, hogy reggel lezuhanyoztam, utána este is.Nem csinmáltam különösebben semmit, de le akartam...amikor kedvem tartja, ami sokszor előfordul.Jó érzés állni a forró víz alatt, miközben a kedvenc zeném ritmusára dudorászom.Becsukom a szemem, és azt kívánom, bárcsak így maradhatnék.Amikoe kilépek a zuhanyzóból, minsig bepárásodik a tükör a hőtől.Végignézek magamon, és észreveszem, hogy majdnem leégett a bőröm.A karom, a lábam, a hasam viros volt a túl meleg víztől...néha már meg sem érzem.Ahogy egszer azt sem éreztem, hogy nyitva a kabátom, a pulcsim is lehúzva, rövid ujjuban, a mínusz fokokban odakint.Mellettem az összes barátnőm alaposna felöltözve is didergett, és kérdőn, akár egy zombira, úgy néztek rám, hogy én meg megsülök.Persze, Nagymama meg pampogott, hogy ezért fogok megfázni, mert egy szál semmibe flangálok.Igazat adtam volna neki, ha a közeljövőben meg is fáztam volna tényleg, de abban a hónapban - ami még nem kevés hét volt - nem lettem beteg.Még a következő hónapban is a végén maradtam otthon, egy kissebb hőemelkedéssel, pedig onnantól, hogy rám lett parancsolva, mindenhova felhúzott kabáttal járkáltam.De a Nagymamák, Mamyk már csak ilyenek...nem? :)
Amka - azt hiszem szerdán - ragaszkodott hozzá, hogy megcsinálja a körmömet.Belegyeztem, mivel csak egy kémosás utáni gyors mintára színre számítottam, amit kiválasztok, és kifesti vele a körmöm.Ehelyett - számíthattam volna rá - háromszor mostam kezet egymást után, néhány percig.Ez még nem is vészes, szeretem a víz érzetét a bőrömön.De utána percekig turkált a körömlakkos dobozában, mire kiemelt nágy üvegcse lakkot.Az átlátszó halványzöld színüvel átkente a körmöm.Valami algás körömápoló lakk volt.Utána letolt, hogy milyen csúnya a bőröm.Már rég nem rágom, de a helye még ott van.Egy olajszínűvel a körmöm meletti sérült bőrfelületet ragacsozta be.
-Várj, amíg beszívja, azután megint moss kezet! - utasított engem Amka.Én csak bólintottam, meg sem mertem kérdezni, minek kellet ez a sok vacak.
Miután már negyedjére mostam mancsot, a reszelő került elő.Én mondtam a nővéremnek, hogy én egszerűen csak körömvágó csipesszel lecsippentem, aztán kész, de ő úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna "Három éve nem fürödtem".
- Tudod te azt, mennyire nem tesz jót a körömnek? - háborgott, mire én csak a szemet forgattam.Én ilynekere nem pocsékolom az időmet.Nem sokkal leszek egészségtelenebb, ha csipesszel vágom a körmöm, mint hogy reszelem.
De végül odanyújtottam a kezem.Amka nagy sóhajtásokkal és ciccegéssel, de sikeresen minden ujjamat szép ívesre alkota.
- Mosd meg a kezed, többször is! - mondta megint, amitől nekem igen viszketni kezdett a tenyerem.Nem is lene baj ennyi kézmosás, de a nappali, ahol Amak kenegette a körmöm, meg a fürdőszoba a lakás két másik végében van.Fel-alá kellett rohangolnom, legszívesbben már le sem ültem volna, mert majd fél perc múlva úgyis fel kell álnom, megint.
Miután visszültem - ismét -, megkérdeztem, még hányszor kell kezetmosnom - már úgy éreztem magam, mint Vikus.Amka finoman elhúzta a száját, és csengő hangon felelte, hogy már csak ülnöm kell egí helybe.Megkönnyebbülten fellélegeztem, amit a nővérem is látott, ezért a tudtomra adta, hogy egy órában ő többször mos kezet, mint amennyit nekem még el kellene mennem, ha ötször megcsinálnán ugyanezt.Most én taglóztam le, csak nem elundorodásból, hanem szimpla meglepettségből.
Kicsavarta a kosszúkás üvegből az ecsetet, és egy zsepire fektette.Ugyanezt tette a másikkal is.Az első ecset vékonyabb volt, mint a másik.Direkt készítették így, hogy ezzel bármilyne mintát lehessen festeni.etz a másik, nem a saját üvegébe dugta, majd mielőtt kiemelte, tájékoztatott, hogy franciára festi.Kihúzta az ecsetet, amin gyönyörű lilomfehér csepp csöppent visza üveghordozójába.10 húzással később a körmön, és már is készen volt a francia köröm igen ügyes, egyenes formája.
Amka szemöldököt rácolva nézegette művét.Forgatta a fejét, közelebb, távolabb halyolgatott, de az akotmány nem változott.Majd hirtelen felszisszent, és újra a dobozkába bújt.Amikor kiemelkedett, két körömlakkos üveget tarott az orrom elé; egy ezüstös csillogósat - nem csicsásat -, és egy rágógumi pink színűt.Én nem-igen szeretem a rózsaszínt.Tanán egy, max két kiegészítőm vagy ruhám van, ami rózsaszín volna.Ezért a csillogósra böktem.
A nővérem lazán biccentett, mintha nehezére sne elfogadnia a választásom.
-Nem szeretm a rózsszínt. - magyaráztam, de ő csak mosolygott, és elrakta a pinket.Kinyitotta, az estüstösen csillanó ecst pedig finoman emelkedett az üvegéből
-Hmm - biccentett megint, de ez már sokkal elfogadóbb volt.Úgy tűnt, most már neki is tetszik.
A fehér csík alatt közvetlenül húzta a szürke átmenetet a körmöm halvány, eredeti színe között.
A végeredmény nagyszerű lett.Nekem nagyon tetszett, ezt meg is mondtam Amkának, ahányszor megállított, akárhová is mentem, akármit is csináltam, megnézegette irigykedve a kezem, és megkérdezte a véleményem.Azt mondta, majd minden héten csinálja nekem.Szerintem ezt is olyan kitartással visz véghez, mint a szemöldököm kiszedést; már én szedem a sajátomat, na meg Amkáét - fordult a kocka.De nincs aza jó ég, amiért én órákat görnyedjek a körme felett és olynara pingáljam, ami megfelel az ő ízlésvlágának,Nincs rossz ízlése, csak türelmetlen, izgága, és ha egyszer elvész a kedve, elvész örökre.Ő ilyen.Én olyan vagyok, hogy csinálom, csinálom, csinálom, amíg nem megy.Viszont ha nem érzek rá, és úgy érzem, soha nem fog menni, akkor, igen, már az elején feladom.Nem erény, de nem is hátrány. :)
Ma Mamyék ágyában keltem;ők nincsnek ithon, én meg filmeztem náluk, és valószínűleg elaludtam.
Megdörzsöltem az arcom, és elimbolyogtam a fürdőszobáig, hogy a reggeli szokásos szívrohamom meglegyen, amint a tükörbe nézek.A ruhám olyan volt, mintha két hétig vasalatlanu, trehányan eldoba hevert volna egy sarokban;gyűrött volt.A szemem alatt várárok húzódott, a szám teljesen kiszáradt.(Ezt később megmagyarázta a nyáltócsa az ágyon.)A kontyom nem jött szét az egész esti forgolódásban.Csoda.Miután nyugtáztam a látványom, fáradtam, nyöszörögve dobtam le magam, vissza az ágyra.
Majd eszembe jutott; nincs reggeli itthon.Összegyűjtögettem a oénzem, és lementem néhány sarokra az Aldiba.Vettem az én drága nővéremnek két ropogós pogácsát.Én majd eszek valamit!- gondoltam lazán.
Hazaértem, átvedlettem itthoniba, és újfent az ágyra zuhantam.Reggeli séta:megvolt!
A távirányítóért akartam nyúlni, de az nem volt ott, ahol előző este hagytam.Lenéztem a földre, és megpillantottam, fejjel lefelé, a hátlapja leesve, az egyik elem hiányzott.Rekettesen szitkozódtam - nem komolyat -, majd a földre hasaltam, hogy ráleljek az eltűnt apróságra.Nem kerestem sokáig;az ágy alatt volt, egy hatalmas ágyneműtartó alatt.Az csak be volt tolva az ágy alá, de hogy volt az betolva;jó körülményesen, kicentizve.
Megint káromkodtam - ismét csak nem komolyat -, és elkezdtem tologatni a kerekes fatartót.
Alig kezdtem hozzá a folymatnak, amikor megláttam az ágy alja, és az ágyneműtartó között két fehér lábat.
-Mit csinálsz? - kérdzte fáradt hangon a gazdája.
-Elgurult az elem az ágy alá...azt próbálom elérni...-nyögtem az ágy alól félig kilógva.-Ahh...milyen kosz van itt...emlékeztess, hogy itt is porszívózzam fel...
Amka mosolya hallható volt.Láttam, ahogy köelebb láp az ágy pereméhez, és ahogy eltűnik az egyik lába.Majd a másik is.Egy kis nyikorgó hang jelezte, hogy Amka az ágyon van, én ekkor jutottam az elemhez.
-Végreh...! - lihegtem, mert nem mondom, nem volt kellemes a klausztrofóbiámmal bemászni egy ilyne keskeny helyre.
Visszaráncigáltam az ágyneműtartót, és kikúsztam az ágy alól.A sarkamra ültem, és visszatettem az elemet a helyére.
Miután Amka megette és megköszönte a pogit, én is megreggeliztem, és hozzáláttunk;Amka felporszívózott, amíg én kicsréltem a szemetet, bepakoltam a mosogatógépbe.Együtt letöröltük a pultot, azután kényelmesen visszavonultunk Mamyék szobájába.Ott kitaláltuk, hogy elugrunk az Auchanba, mert van egy ruha, amit fel akar próbálni.Rég óta tetszett neki eg ruha, amit előszeretettel mutogatott, és mondogatta, hogy neki úgysem állnak jól az ilyenek, de azért akar egy ilyet.Én meg-gondoltam - úgysem vagyok az ilyenekben egy átlagos embernél szakértőbb - egy ízléses embernél -, felpróbálja, ha nem áll jól neki, akkor sincs semmi.
-De, és ha jól áll, mit csinálsz?- kérdeztem, mikor már a buszon ültünk.
- Á, úgysem fog az jól állni, csak meg akarom nyugatatni magam...nem fog jól állni, ne aggódj.-mondogatta, és lazán legyintett felém.
-Ugye hogy megmondtam! - örvendeztem sikeremnek.Amkának nagyon jól állt a ruha.Ez az ő "jaj, ne, ez a ruha kell nekem" arckifejezése is bizonygatta.
-Igazad volt...-Fogalmam sem volt erről, milyen jó hallani...ja, de, mégis, mert ilyenben már nem harmadjára van igazam.De azért mindig jó hallani. :)
Amíg én a kárörvendésben fürdőztem, Amka boldogan mégis elszontyolódva nézegette magát.Nincs rá keret.
-Csak lesz még, amikor visszajövünk...-vigasztaltam, de ő erre csak lebiggyeztette az ajkát.A kárörvendésem elszállt, és bűntudat ült a helyére.Tényleg jól állt az Amkának, de bízom benne, hogy mikor visszajövünk, itt lesz még az a ruha.Tudom.
A ruha, ami Amkának annyira tetszett. Kivéve, hogy az fekete volt, és volt pántja.
-Nincs kedved még elmenni valahova? - kérdezte Amka, mintha az előbb nem is történt volna semmi.
Vállat vontam.-Hova?
Amka arcán csalafinta mosoly kerekedett.-Majd meglátod!
Nem is tudom, mennyit mentünk villamossal, de az biztos, hogy a lábam nagyon fájt már;végig álltam, amíg a nővérem elbóbiskolt előttem a helyén.
A Margit hídon szálltunk le, ezért én viccesen azt mondtam Amkának:szóval a Margit szigetre megyünk?...
Sétálgattunk egy kicsit a szigeten.Dugig volt emberekel - akiket én nem szeretek -, de a látvány, a kellemes szél, és a zenélő szökőkút elvonta a figyelmem.Ahogy a sziklaperemen álltam, néztem, ahogy a Duna nyugalmas vize nyaldossa a partot kis, zöldes hullámokban, szinte zajtanalnul.A parttól messze láttunk vízibuszt, jeckit, hajókat a kikötőkben.Olyan könnyen siklotak a vízen, mintha nem lenne akadály, mintha csak levegőben menne.
A szigetet ellepték a fák, füves területek, amiken az apró virágokat mintha csak elszórták volna.Kavics morzsolódott a lábam alatt.
Hiába akartam mélyet szippantani az ottani üdítő illatból, nem éreztem semmit;az otthon kicserélt felmosóvíz szaga az orromba ivódott.
Amka ma délután elszundított a kanapén, én pedig felálltam, és bejöttem, blogot írni, hogy ne zavarjam.Azóta ő már felkelt, bement a szobájába, és ott folytattja az alvást, én pedig a teámat kortyolgatva ülök a gép előtt, és ezt a szép idézetet találtam:
"Mosolygok, mert a testvérem vagy, és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit".
Nagyon tetszik, mert ilyen ami kapcsolatunk Amkával, és azt hiszem, mindenki a testvérével!
Sziasztok!
Kezdjük a KOSOKKAL: (ÉN :P )
netán a kedvence volt, csalódást okoz.
